A Cipelő cicák története
Évekkel ezelőtt Várnai Zsuzsa, textilműves barátnőm varrt egy csapat cicát. Macskamintás anyagból készültek, gyöngyös-gumis farokkal. Egy óvodai szülinapi zsúr meghívóit cipelték a farkukon. Ám a meghívott gyerekek talán még a zsúrnál is jobban örültek a kis "postásoknak".
Onnantól kezdve mindig magukkal cieplték a cicákat az oviba. Zsuzsa lánya, Alma, el is nevezte őket Cipelő cicáknak.
Aztán, egy szép napon Zsuzsa nekünk is ajándékozott három Cipelő cicát. A kislányaim rettentő boldogok voltak, a kis gézengúzok azonnal kedvenccé váltak. És elindult a lavina...
 Hamarosan megszületett a fejemben a Cipelő cicás mesekönyv ötlete, de hosszú ideig halogattam. Valahogy nem akart megfelelő formát találni a könyv, írtam több tervezetet, két-három félig elkészült meseregényt...
Közben rátaláltunk a jövendő illusztrátorra, Agócs Íriszre, és az első találkozásunk után már tudtam is, mit és hogyan írjak.
 Írisz is rögtön rajzolni kezdett. Az első cicák még jobban hasonlítottak az eredeti játékokra, és formájuk is szinte teljesen azonos volt.
 Ahogy a cicák egyénisége a mesékben egyre inkább kirajzolódott, úgy próbált Írisz is egyre egyénibb formát adni nekik...
A bordó-narancs bundás Ciró elhízott, ellustult, a kis zöld Lőri alakja leginkább homokórához kezdett hasonlítani. Pepe hasonlít leginkább az eredetire, ő a legnagyobb, hengeres formájú főkolompos.
Végül sikerült kikísérletezni a végső formákat és színeket! És addigra a Cipelők papíron is életre keltek. Mozgásuk valódi kis lényeket idéz, szinte várjuk, hogy kiszaladnak a könyvből, hogy valami huncutságot műveljenek a konyhában!
Már csak egy dolog maradt hátra: Várnai Zsuzsának újra neki kellett látni, hogy a kölessel tömött, kézzel varrott cicáit az Írisz által formált figurákhoz igazítsa. Szerintem nagyon jól sikerült neki!
Ha szeretne szert tenni egy-két (három?) kézzel varrt gézengúzra, többet is megtudhat róluk, és a beszerzés lehetőségeiről itt!
|
