| Természeti környezet
Túrkeve és a környezõ települések határában három táj találkozik:
a Nagykunság, a Nagy-Sárrét és a Hortobágy. Három jellegzetes alföldi
táj, a saját hagyományaival, néprajzával, múltjával. Kanyargó folyóival
sík pusztáival és áreterületek kísérõ erdeivel.
A sajátos vidék az egykori kiterjedt mocsárvilág lecsapolásától kezdõdõen
alakult emberkéz által formált tájjá, és alig egy emberöltõ alatt változott
át. A Tisza folyó hullámterében megmaradt ligeterdõk, holtágak,
a Hortobágy-Berettyó folyó õsi, szabályozatlan medre, a kiterjedt szikes
puszták számos ritka természeti értéknek nyújtanak otthont.
Az oktatóközpont helyszíne, a Városkerti Véderdõ maga "csak" helyi
védett, de a környezõ puszták és árterek a Hortobágyi Nemzeti Park
és Körös-Maros Nemzeti Park határterületei. Fõként az utóbbi nemzeti
park jelenléte a meghatározó, hiszen a hazánk hetedik nemzeti parkjaként
több mint 50 ezer hektáron létrejött mozaikolt védett hálózatának
legnagyobb törzsterülete több mint 13 ezer hektáron a város határánál
terül el, a nemzeti park északi határát jelentve.
Itt él a túzok, Európa legnagyobb termetû röpképes madara, és hazán
legnagyobb populációja maradt itt fenn. Az ugartyúk a szikes puszták
ritka fészkelõje,míg a nedvesebb réteken cankók, bíbicek, godák sokaságát
láthatjuk és a nedvesebb években az impozáns gólyatöcs és gulipán
is megjelenik. A pompás tollazatú szalakóta a füves élõhelyek szélein
húzódó fasorok odaviba rakja fészkét, míg ugyanezen élõhelyek
szakkafészkeit a megritkult állományú vércsék foglalják el. Az elegyes ártéri
erdõk puha- és kemény fa ligeteiben költenek színes sokasággal énekes
madarak fajai, és hasonló élõhelyen alakult ki a Farkas-zugban a vegyes
kisgémtelep bakcsók, kiskócsagok és szürke gémek állományaival. A
nyílt vizeket a Berettyón csak úgy, mint a Malom-zug halastavain vöcskök
valamint úszó és bukó récék sokasága lepi el, fõként tavaszi vonulás
és õszi gyülekezés idején. A segélyebb részeken gázlómadarak: gémek,
kócsagok vadásznak, míg a nádasokban a pocgém és a rejtett életmódú
bölömbika tanyázik.
A tél is izgalmas, hiszen a túzokok csapatba verõdve jobban ragaszkodnak
a táplálkozóterületekhez, és emellett sas fajok jelennek meg, nem
egyszer kiváló alkalmat teremtve a fotósoknak. Csak ilyenkor láthatóak a
nagy õrgébicsek, a fenyõrigók csapatai, és nagy ritkán hósármány és más
alkalmai madárvendég is feltûnik.
Nyáridõben vízpartokon a virágkáka és sárga nõszirom virágpompája
látható, a nyílt vízen tündérfátyol, békatutaj és a vízitök színes kavalkádja
nyûgözi le a látogatót. A nyár végének közeledtével a pusztákat
beborítja a sóvirág, és egy-egy gulyakút rejtekén megbújik a titokzatos
gímpáfrány.
Térségünk varázslatos és egyedülálló természeti jelensége a nyári
tiszavirágzás, melyet a Tisza folyó páratlan szépségû partján, ritkán a
Hortobágy-Berettyó folyó néhány szakaszán is megcsodálhatunk. A folyó
e mellett is számtalan érdekességet gazdag halfaunája, szitakötõkkel bõvelkedõ
vízpartok igazi kikapcsolódást jelenthetnek a vándornak.
Az oktatóközpontot rejtõ kis erdõcskét ölelõ puszták számtalan látnivalót
és érdekességet tartogatnak minden természetkedvelõnek, az alföldi
táj kiváló kérékpározási lehetõséggel, a Hortobágy-Berettyó kenuzási
lehetõséggel várja az idelátogatókat. Az amatõr természetbúvárok
szakavatott vezetõkkel járhatnak a nemzeti parkokat övezõ védett területeken,
míg azon kívül számtalan lehetõség nyílik a horgászoknak, vadászoknak
egyaránt.
 |
 |
|
