Pankának és Csiribínek több olyan kalandja is volt, amelyik végül nem került be egyetlen meskönyvbe sem. Tudjátok, hogy történt, amikor például kincskeresés közben forrásra bukkantak az erdőben? Ha folytatjátok az olvasást, kiderül!

A mese letölthető Word dokumentunként is, ha ide kattint.

 

Forrás

Csiribí és Jocó, a két jó barát a nagy tölgyfa melletti tisztáson kincskeresőset játszott. Jocó mancsában ásó, Csiribí kezében iránytű és térkép.
- Gyere, Jocó! – ordított Csiribí. - Tizet lépünk a bokortól a tölgyfa felé, és ott fogunk ásni.
- Megtaláljuk az összes kincset! – lelkendezett Jocó.
            Tíz hatalmasat lépett, aztán rögtön nekilátott az ásásnak. Csiribí kurjongatva repkedett körülötte. A nagy tölgyfa emeleti erkélyén Panka, a tündérlány és Emma, Jocó kishúga ücsörgött. Kíváncsian lesték a fiúkat.
            Jocó még bele se lendült a munkába, amikor nyílt a földszinti lakás ajtaja, és az öreg szarvasbogár dugta ki a fejét.
- Százszor mondtam már, hogy ne az én ablakom alatt zajongjatok!
- Nem is zajongtunk. Kincset keresünk a föld alatt – csóválta a fejét Csiribí.
- Szarvasbogár bácsinak pihenésre van szüksége – szólalt meg a fiúk háta mögött Sün doktor, aki éppen akkor érkezett beteglátogatóba. – Jobban tennétek, ha máshol játszanátok.
            Csiribí és Jocó rosszkedvűen szedelődzködött. Hogy játsszanak máshol kincskeresőset, amikor a játék szerint itt rejtőzik a kincs?
- Figyelj, Emma! – súgta a mókuslány fülébe Panka. – Rejtsünk el a fiúknak kincset az erdőben, és rajzoljunk hozzá térképet is!
            Emmának tetszett az ötlet. Amíg Panka egy kis dobozba sütiket és matricákat rejtett, Emma színes ceruzával lerajzolta a fenyves környékét. A lányok hamar elkészültek. Leszaladtak a csigalépcsőn, és egyenesen a fenyves felé vették az irányt. Csiribí és Jocó közben átment Borz Misihez, így nem kellett attól tartani, hogy észreveszik őket. Panka és Emma sokáig bolyongott a fenyők közt. Végül egy kidőlt fa törzse alá helyezték a kincses dobozkát.
            Emma a térképre gondosan felrajzolta a kidőlt fát, az ösvényt, a szomszédos kőhalmot. Végül egy nagy piros X-szel jelölte meg a kincs pontos helyét. A térképet feltekerték, pókhálóval átkötötték, és izgatottan indultak a fiúk keresésére. Hamarosan rájuk is bukkantak a patakparton.
- Nézzétek!– nyújtotta a térképet Emma Csiribínek. – Az van ráírva, hogy „az erdő kincse”. Megkereshetnétek.
- Á, ezt biztos ti rajzoltátok – legyintett mérgesen Jocó.
- Dehogy – rázta a fejét Emma. – A pincéből került elő. Még pókháló is van rajta, olyan régi.
- Juhéj! Végre igazi kincset kereshetünk! – derült fel Csiribí.
            Csiribí, Jocó és Borz Misi elviharzott a fenyves irányába. Emma és Panka elégedetten tért vissza a nagy tölgyfához.
            A fenyvesbe érve a fiúk összetanakodtak. Csiribí úgy vélte, hogy a zöld vonal csakis a kis tüskés bokrokat jelentheti. Borz Misi váltig állította, hogy rég túljöttek már a megjelölt helyen, vissza kéne menni az ösvény túloldalára. Forgatták a térképet, hunyorítva méricskélték a kőhalmokat. Végül, nagy nehezen megállapodtak egy mélyebben fekvő részen. Borz Misi ásni kezdett. A talaj köves volt, Misi hamar elfáradt. Jocó átvette tőle az ásót.
            Mikor épp Csiribí került sorra, furcsa dolog történt. A gödör alján a föld hirtelen átnedvesedett. Csiribí újra belevágta az ásót, mire erős sugárban víz tört elő a mélyből. Nem is akármilyen: kicsit büdös, de jó meleg.
            Csiribí akkorát ugrott ijedtében, hogy kis híján feldöntötte Jocót.
- Szép kis kincs, mondhatom – dohogott.
- Hű, de ömlik! – ijedezett Borz Misi. – Ha így folytatja, elárasztja a fenyvest.
- Próbáljuk visszatemetni! – indítványozta Csiribí.
            Nekiláttak, hogy a lyukat betömjék a körülötte púposodó földdel. Amíg Jocó és Borz Misi lapátolt, Csiribí nagy köveket hozott, hogy még jobban lenyomja a földet. De mire a lyukat úgy-ahogy befoltozták, a víz utat talált magának picit arrébb. A fiúk odarohantak, hogy az új forrást is bedugaszolják. Jocó felkapott egy jókora szikladarabot, hogy azzal nyomja le a feltörő vizet, de az alól is előbukkant a meleg forrás. Most már két helyen is csobogott.
- Ezt nem hiszem el – jajdult fel Csiribí.
- Én nem hiszem el! – kiáltott egy dühös hang a hátuk mögött.
            A fiúk megpördültek. Legnagyobb ámulatukra egy mérgében toporzékoló, vörös képű, szakállas manót pillantottak meg.
- Mit tettetek, ti csibészek? Felszakítottátok a vizeimet! Tönkretettétek a forrásomat!
- Véletlen volt – motyogott Jocó.
- Megpróbáltuk visszatemetni – mentegetőzött Csiribí.
- Már késő. A forrást erővel nem lehet visszaküldeni a föld alá! – jajongott a manó, és a szakállát tépkedte kétségbeesésében.
            A víz eközben csak folyt, áradt, bugyogott. Hamar megtöltötte a mélyedést, ahol a fiúk nekifogtak az ásásnak. Szép, kerek kis tó vált belőle, és mivel melegebb volt a friss tavaszi levegőnél, vígan gőzölgött.
- Jaj, mi lesz most? – fogta fejét a manó.
            Csiribí a füle tövét vakarta.
- Építenünk kell egy csatornát, ami elvezeti a fölösleges vizet, mert ha túlcsordul a peremen, az egész erdőt eláztatja.
- Hazafutok még egy ásóért! – ajánlotta Borz Misi. Csiribí is a levegőbe szökkent.
- Én elrepülök Pankához, és elkérem Szarvasbogár bácsitól a csákányt. Úgysem használja, ott porosodik a pincében.
            Borz Misi elrohant, Csiribí és Jocó a nagy tölgyfához sietett.
- Na, találtatok kincset? – kérdezte Emma az erkélyről, ahonnan már régóta leste a fiúk érkezését.
- Azt nem – legyintett Jocó. – De csináltunk egy kis árvizet.
            Erre már Sün doktor is kidugta fejét az öreg szarvasbogár ablakán.
- Mi történt?
            Csiribí elmesélte. Szarvasbogár bácsi rögtön előkereste a pincekulcsot. Panka és Emma leszaladtak a csigalépcsőn, hogy elkísérjék a fiúkat a fenyvesbe. Sün doktor is velük tartott, úgyis arrafelé várta őt a következő beteg.
            Mire visszaértek a tóhoz, az már színültig megtelt. A vörös manó bokáig a vízben tocsogva jajveszékelt. Csiribí gyorsan kijelölte, merre vezessen a meder, és rögtön munkához láttak. Utat vágtak a völgy felé, hogy arra folyhasson a fölösleges víz. Akinek nem jutott szerszám, a köveket hordta. Egyedül Sün doktor állt gyönyörködve a kis tó partján, és a büdös, meleg párát szagolgatta.
- Hiszen ez valódi gyógyvíz – mormolta maga elé.
- Meghiszem azt! – derült fel a vörös manó. – Mit gondolsz, miért vagyok én ilyen egészséges?
- Ideküldhetném a betegeimet – ábrándozott Sün doktor. – Egykettőre meggyógyulnának a fájós hátak, derekak.
- Azt már nem! – toppantott a vörös manó. – Nem fürödhet a vizemben senki! Hogyisne!
            Ám ebben a pillanatban felharsant Csiribí kurjantása:
- Kicsordult a tó!
            Jocó és Borz Misi elmozdított egy követ, hogy a víz a frissen ásott mederbe folyjon. A kis patak vidáman csörgedezve indult útjára. De nem jutott messzire, mert egyszer csak utat talált magának a kövek között, és eltűnt a föld alatt.
- Visszafolyik a mélybe! – üvöltött diadalmasan Borz Misi.
            Mindenki odasereglett. A vörös manó megint mérgelődni kezdett.
- Eresszétek le a tavat! Azt akarom, hogy a vizem rögtön visszajöjjön hozzám!
- Sajnos nem tudjuk – tárta szét a kezét Csiribí. – Ahhoz egy markológép sem lenne elég.
- Nyugodj meg, barátom! – vigasztalta Sün doktor a manót. – Egy kicsit mi is élvezzük a gyógyvizet, de a végén mégis visszatér hozzád a forrás.
- Nem vagyok a barátod! – toppantott a manó. – Nekem nincsenek barátaim.
- Hát legyél a barátunk! – lépett hozzá Panka. – Vigyázni fogunk a tóra. És talán szarvasbogár bácsi fájós lába is meggyógyul tőle.
- De én a víz gondozója vagyok! - háborgott a manó. – Hát hogy gondozzam itt, az erdőben?
- Te lehetnél a fürdőmester – javasolta Panka. – Kiszednéd a vízből a belehullott tobozokat, vigyáznál, hogy a katicák bele ne essenek, és beszélgetnél mindenkivel, aki a fürdőbe látogat.
            A manó elgondolkozott, szakállát tekergette, végül bólintott.
- Nem bánom. Tegyünk egy próbát.
- Máris idehívom Szarvasbogár barátomat – örvendezett Sün doktor.
- Ti pedig gyertek – mosolygott Emma a fiúkra. – Segítünk megtalálni a kincset. Mi tudjuk Pankával, hol rejtőzik.
            Sün doktor megsimogatta Csiribí fejét.
- Fiam, ti már itt is kincset találtatok. Nem is akármilyet.

 

Az illusztrációkat Szvák Gergő, Pörös Petra és Négyesi Vivien készítette.