Mese két kis nyulacskáról

 

Volt egyszer két nyulacska.

Találtak a réten egy szép kis gombát. Nagyon megörültek neki.
- Legyen ez a mi gombánk! - mondták. - Gondozzuk, öntözgetjük, amíg nagyra nő.

Úgy is tettek. Minden nap kimentek a rétre a gombához. Megkapálták, meglocsolták friss forrásvízzel.

A gomba szépen növekedett, és a nyulacskák örömükben körültáncolták.

Ám egy reggel hiába ment a két nyulacska a rétre: a gomba eltűnt. Keresték mindenütt, még a bokrok alá is benéztek. Nem volt sehol.
Elszomorodott a két nyulacska, leültek a földre és sírva fakadtak:
- Jaj-jaj, hová tűnt a mi szép kis gombánk?

Arra jött egy süni és megkérdezte:
- Hát ti miért sírtok?
- Mert elveszett a gombánk.
- Hol volt a gombátok?
- Itt a réten. Minden nap megkapáltuk, megöntöztük. Már egészen nagyra nőtt. De most eltűnt. - És a nyuszikáknak csak úgy potyogott a könnye.
A süni lehajtotta a fejét, és azt mondta:
- Ne haragudjatok rám, én tehetek róla.
- Te vitted el? - csodálkoztak a nyuszikák.
- Igen. Nem tudtam, hogy a ti gombátok. Rátaláltam, megörültem neki. Beraktam a kosárkámba és hazavittem.
- És most hol van?
A kis süni nagyon szégyellte magát:
- Főztem belőle gomba levest. Tudjátok, az a kedvencem.
- Hát most mitévők legyünk? - tanakodtak a nyulacskák. - Soha többé nem lesz már gombánk.

A süninek jó ötlete támadt:
- Gyertek el hozzám vendégségbe. Jó sok levest főztem, jut belőle mindenkinek.

Utána pedig öntözzük meg a virágokat és kapáljuk meg őket. Nekünk lesznek a legszebb virágaink az egész erdőben!