Zokni-mese

Rajzolunk egy kisfiút. Gergő lesz a neve. Ez pedig itt az anyukája. Gergő nagyon aranyos gyerek. Sokat segít anyunak.

Egyszer Gergő segített anyunak teregetni az erkélyen. Anyu felterítette a vizes ruhákat a szárítókötélre. Gergő mindegyik ruhára tett egy csipeszt, nehogy elfújja a szél.

Apu nadrágjára piros csipeszt rakott, anyu szoknyájára zöldet, saját pólójára pedig sárgát. Aztán anyu kiteregette Gergő zokniját. Gergő lila csipeszt tett az egyikre, de a másikról elfeledkezett. Arra a zoknira nem rakott csipeszt. Aztán bementek a szobába, és anyu becsukta az erkélyajtót.

Délután nagy szél kerekedett, csak úgy lobogtak a ruhák az erkélyen. Elrepülni nem tudtak, mert a csipeszek erősen tartották őket. De a szél elfújta Gergő zokniját, amelyiken nem volt csipesz.

Nem vitte messzire, lepottyantotta a földre a ház előtt.
Jött egy cica és megszagolta:
- Miáú. Mi ez? Játék?
Szájába vette, forgatta, aztán ledobta a földre és a mancsával pofozgatta. Végül ráunt és otthagyta.

Aztán jött egy bácsi. Sáros volt a cipője, és nem vette észre a zoknit. Rálépett és ment tovább. Szegény zokni csupa sár és piszok volt már.

Akkor arra jött Marika néni a kutyájával.

A kiskutya meglátta a zoknit és felkapta. Ő is játszani akart vele. De Marika néni kivette a szájából és megnézte:
- Nahát, ez biztos Gergő zoknija. Neki van ilyen szép csíkos.
Aztán azt mondta a kutyájának:
- Gyere Buksikám, felvisszük ezt a zoknit Gergőnek.

Marika néni és Buksi kutya felmásztak a második emeletre, és becsöngettek Gergőékhez.
- Nem a tiéd ez a zokni? - kérdezte Marika néni Gergőt. - A földön találtuk.
- Biztos lefújta az erkélyről a szél. - mondta Gergő anyukája. - Köszönjük szépen.
- Milyen piszkos - szomorkodott Gergő.
- Kiöblítjük, és újra tiszta lesz - vigasztalta az anyukája.

Gergő meleg vízzel, szappannal ügyesen kimosta a csíkos zoknit. Aztán kicsavarták, és kivitték az erkélyre száradni.

Gergő a legnagyobb kék csipeszt rakta rá, nehogy megint elvigye a szél.