2011. legjobb mondásai (Év elején Lilu 12 éves, Bori 8 múlt, Dalma majdnem 7, Vilmos 3 és fél)
Vilmos: Mindenütt csupa sár, és a sárban traktorok mennek. Ilyen a Magyarország.
Vilmos a simléderes sapkáját keresi:
- Tudod, anya, van nekem egy sapkám, amit továbbépítettek itt az arcomon, hogy ne süssön a szemembe a nap.
Filozófia
Vilmos eltűnődik:
- Van olyan terepjáró, ami sötétben létezik.
Vilmos az autóba beépített órát nézi.
- Ez mutatja, hány fokkal mész?
Kívánság
Vilmos: Az állatkert mellett van az játszó vidám. Na, oda vigyél, anya, ne az óvodába!
Mákos tésztát főzünk.
Vilmos: Én szeretem a mákos tésztát! És a túrós tésztát is szeretem.
Judit: A túrósat? Hiszen azt sosem eszed meg!
Vilmos: De én szeretem! Csak nem szeretem rá a túrót, a tejfölt és a pörcit. Csak a porcukrot.
Dalma: Ja, így akkor én is szeretem a spagettit, csak szósz nélkül.
Vilmos: Én is nagyon szeretem a spagettit! Csak azt nem szeretem, ha elfogy.
Vilmos: Én nagyon szeretem Ruminit és Balikót. Mind a hármat.
Judit: Mind a hármat? Ki a harmadik?
Vilmos: Rumini.
Judit: És a második?
Vilmos: Balikó.
Judit: Hát az első?
Vilmos: Jaj, anya, hát a Rumini.
Vilmos: Miért vannak a bolygók?
Judit: Hát, csak úgy lettek. Nagyon régen.
Vilmos: De miért kell olyan sok?
Judit: Így alakult. Vonzza őket a nap, nem tudnak máshová menni.
Vilmos: Miért vonzza őket a nap? Minek belőlük olyan sok? Hiszen csak a Földön élnek emberek!
Vilmos: Szeretnék a papával váltani.
Judit: Mit?
Vilmos: Amit te szoktál!
Judit: Csókot? Levelet? Pénzt?
Vilmos: Nem, hanem amikor beszélgettek.
Judit: Szót?
Vilmos: Igen, szót váltani.
Judit: És miről?
Vilmos: Bármiről. Mondjuk az elemcseréről.
Nagy költők
Márciusban, a József Attila-díj átadása után:
Bori: Anya, én úgy örülök, hogy megkaptad a Petőfi Sándor-díjat!
Bori és Dalma együtt skandálják:
- Kedvenc íróm Mozart! Kedvenc íróm Mozart!
Judit: Gyerekek, Mozart nem író volt!
Bori: (lazán) Tudom. Költő!
Judit: Jaj, nem hiszem el! Leszarta egy madár az ablakot!
Bori: (döbbenten) Belülről?
Judit: Szólíthatlak Vilinek?
Vilmos: Vilinek? Mindenképpen sem!
Vilmos siet valahová.
- Vigyázz, én most sürgős vagyok!
Bori egy újfajta tejet kóstolgat, közben elképesztő arcokat vág.
Tamás: Mit csinálsz, Borikám?
Bori: Dolgoztatom az ízlelőbimbóimat.
Dalma: Ekcémás a kiflim!
Ellentmondások Vilmos-módra
Kéjek egy puha pijítóst. Héjával nélkül.
Ez a karácsonyfa tavalyig megmarad?
Egyenes kanyar van?
Vilmos mesél:
„És a vadász bácsi elment, fogott egy őzikét. Kiszedte a csontot, hazavitte. Nem élt soha többé. Lett belőle finom ebéd. Aztán lefeküdtek.”
Vilmos hiénákkal játszik:
- Ők mindig lopakodnak. El akarják lopakodni a husikát az oroszlántól…
Társasjáték
Vilmos: Mennyi hat meg hat meg?
Judit: ??? Az tizenkettő meg.
Vilmos: Hurrá! Annyit dobtam!
2010. legjobb mondásai (Év elején Lilu 11 éves, Bori 7 múlt, Dalma majdnem 6, Vilmos 2 és fél)
Vilmos csupasz lábbal rohangál a lakásban.
Judit: Adok rád meleg zoknit, mert nagyon hideg a kezed.
Vilmos: (értetlenül) Minek a kezemre meleg zokni?
Vilmos: Én mikor leszek Bori?
Vilmos: Papa nem jön sajátunk autóval?
Vilmos verset mond: Megy a kocsi, fut a kocsi, traktor, bodobács…
Dalma: Nézd, anya, ott egy repülő, ami összevissza cikázik és forog a levegőben.
Judit: Biztos egy műrepülő.
Dalma: Dehogyis! Nézd meg, igazi!
Orvoshoz megyünk éppen.
Judit: Ne felejtsünk el igazolást kérni a doktor bácsitól, hogy Vilmost beírathatom az oviba.
Hazafelé menet Dalma a fejéhez kap:
- Jaj, anya, kértünk Vilmosnak beutalót az óvodába?
Liluék az iskolában a görög istenekről tanulnak. Lilu felmondja a leckét, aztán faggatni kezdi a húgait, vajon ki melyik isten lenne szívesen. Az elsős Borinak és a nagycsoportos Dalmának persze ötlete sincs, így Lilu felsorolja a lehetőségeket:
- Zeusz, Héra, Pallasz Athéné, Poszeidon…
Bori szemében megcsillan a felismerés:
- Jó, én leszek a postairón!
Megnéztük a tv-ben a Smaragd románcát. Másnap Lilu visszatér a témára:
- A Rubint zománcának lesz folytatása?
Vacsoraidőben:
Judit: Na, harapjunk valamit…
Vilmos: Harap utca 3 alatt…
Judit: Nézd, itt a baromfiudvar.
Vilmos: Hol a barom fiú?
Vallomás
Vilmos: Teljesen bepisiltem magam.
Vilmos: Mindjárt bepisilek!
Judit: Gyere, szaladjunk a vécére!
Vilmos: Ne szaladjunk. Tudod mit? Én hajlandó vagyok bepisilni…
Vilmos: Anya, segíts!
Judit: Mi a baj?
Vilmos: Én!
Dalma: Képzeld, Bori, Vilmos belelépett a bilibe!
Bori: És volt benne pisi?
Vilmos (büszkén): Öregem, benne!
Dalmának szemébe megy a sampon. Kiabál:
- Anya, Anya!
Mire Bori leereszkedő hangon:
- Mi van, elanyátlanodtál?
Lilu: Anya, a te pénzed kamaszodik a bankban?
Dózsa Györgyről beszélgetünk.
Dalma: Akkor most Dózsa vagy Dézsa?
Tériszony
Dalma: Mi az a téluszony? Ha elmondod, rajzolok neked egy téluszonyos cápát.
Dalma: Mi ez?
Judit: Hőmérő.
Dalma: Hány hő van?
Egy ismerős kislányról beszélgetünk.
Judit: Komoly gondok vannak szegény Annával. Nem találja a helyét az osztályban.
Bori: Miért? Ki mellett ül, hogy nem találja?
Bori: Nagyon szép lett az új csempe között ez a barna centri-fúga.
Bori elsős. Az olvasást gyakoroljuk éppen. Valamiért a "Bé-la" szó elolvasása csak többszöri nekifutásra sikerül, de addigra már egyszerűen elveszti a szó a jelentését.
Bori: Ez most micsoda? Mi ez a bé-la?
Judit: A Béla egy férfinév. Tudod, ismerjük Béla bácsit. És volt ilyen nevű királyunk is.
Bori: Ki? A II. András?
Vilmos méltatlankodva bámulja az üres bilit:
- Hol van a pisi jött?
Dalma: Képzeld, anya, Vilmos böfizett, aztán azt mondta, bocsánat.
Judit: Nahát, Vilmoskám, kezdesz úriember lenni.
Vilmos: Nem úriember. Hóember!
Vilmos a babatűzhelyen főzőcskézik. Épp egy kis mozdonyt kavargat a lábosban.
Judit: Mit főzöl, Vilmos?
Vilmos: Paprikás vonatot.
2009. legjobb mondásai
(Év elején Lilu 10 éves, Bori 6 múlt, Dalma majdnem 5, Vilmos másfél)
Farkasszem
Bori: Nézzünk pókerarcot!
Viszonylag későn, fél 11 körül érkezünk csak meg az óvodába. A folyosón összefutunk Zsuzsa nénivel, az új óvodavezetővel, akivel korábban még sosem beszéltünk.
Zsuzsa néni (kedvesen): Hát ti hogyhogy ilyen későn jöttetek?
Bori (nagyvilági stílusban legyint): Otthon szarakodtunk.
Dalma: Ha így tartom az ujjam, akkor vízegyenes?
Diabetikus
Bori: Megkóstolhatom nagypapa dioptriás csokiját?
Anyakönyvvezető
Lilu: Anya, te tudsz a családban olyanról, aki anyakönyvi kivonat szeretett volna lenni?
Bori nem tud kinyitni egy dobozt.
Nagymama: Add oda nagypapának, és kérd meg, hogy segítsen.
Nagypapa: Á, én olyan kis buta vagyok!
Bori: Nem baj. Fő, hogy erős vagy.
Vilmos magyaráz. Arcán csurog a nyál. Bori rögtön tudományos magyarázattal szolgál:
- Vilmos arcán kicsapódott a pára. Attól csupa víz.
Dalma a kapucnijánál fogva rángatja Vilmost.
Judit: Mit csinálsz, Dalma?
Dalma: Rábeszélem.
Dalmát a jövő nagy kérdései izgatják:
- Én mikor fogok beházasodni?
Később:
- Én mikor leszek hány éves?
Lilu: Szerinted én komplex hülye vagyok?
Vilmossal rajzolunk. Ez úgy néz ki, hogy én rajzolok valamit, amit Vilmos rögtön összefirkál.
Bori: Mit csinálsz, anya?
Judit: Alkotok.
Bori: És hagyod, hogy Vilmos összefirkálja az alkotmányodat?
Bori a magyar nyelvet gyúrja:
- Az éj leple alatt lelepleztünk egy lepényt.
Lepukkant afrikai falu képét nézzük. Lilu szánakozva mondja:
- Ez az Afrika még nem túl haladott.
Lilu beszámolója a Vadasparkban látottakról:
- A Vadasparkban a gólyák éppen halfinálét ettek.
Szakszavak hiányában
Bori: A Föld egy év alatt megyi körbe a Napot, és egy nap alatt megperdül.
Judit: Ez a minimum.
Dalma: A mini múmia?
Dalma: Gyere, anya, lovacskázzunk. Te leszel a gazda.
Vilmos: Én is! Jövök.
Dalma: Jó. Vilmos lesz a kisgazda.
Bori tavasszal sokáig lázas volt és nagyon legyengült. A lábadozás alatt jó ötlete támad:
- Anya, meg kéne nekem erősödni. Vigyél el egy légkonditerembe.
Ha a lányok gyengének, ügyetlennek stb. bizonyulnak, Tamás azt szokta mondani nekik: nokedlik vagytok.
Egyszer Lilunak is ez a véleménye a tesóiról:
- Bori és Dalma galuskák.
Dalma azt szeretné, hogy Lilu terpeszbe álljon:
- Lilu, tátsd ki a lábadat!
Dalma: Én még most is emlékszem egy álmomra.
Judit: Melyikre?
Dalma (elgondolkodik): Nem is tudom.
Dalma az "István a királyból" énekli Sarolt dalát: "Becsüld ki érted harcol és rád fölesküszik."
Ez nála így szól:
Becsüld, ki érted harcol és pár kölesnyuszit!
Bori az" István a király"-ból énekli a "Dózsa lesz György királyunk" részt.
Bori: Rózsa lesz György királyunk.
Judit: Nem Rózsa, Dózsa. Dózsa György.
Bori: Miért? Ő ki?
Judit: Régen a gonosz urak ellen vezette a lázadókat. A parasztok vezére volt.
Bori: Aha! Ő volt a legnagyobb paraszt.
Tamás és Bori régi címereket nézeget egy könyvben. Éppen Dalmácia címerét csodálják. Aztán Bori új élményre vágyik:
- Most keressük meg Boriciát is!
A lányok Vilmost beszéltetik. A kicsi mindent készségesen utánamond a nagyoknak.
Bori: Vilmos, mondd azt, hogy pelus!
Vilmos: Tejut!
Dalma: Jaj, Vilmos, a Tejút az egy bolygó!
Judit: Indul a mosógép!
Vilmos: Elmegy?
Dalma vacsoránál meg se szólal, talányos arccal mutogat a tejre és a bögréjére. Töltök neki. Bori elégedetten nyugtázza:
- Látod, Dalma, néma gyereknek az anyja érti a szavát!
Lilu a Fehérlófiát meséli a lányoknak. Jó hosszú a mese, Lilu a végére kicsit elfárad:
- És végül Fehérlófia megkapta a királylány legkisebb kezét.
Dalma tervezget. Lehetne egy új könyv: Cipelő cicák a tanyán. És a cicák elindítanák benne a traktort, de az olyan lenne, mintha magától menne. És nem is kéne gázt adni, a cicák a farkukkal gázolnának.
2008. legjobb mondásai
(Év elején Lilla 9, Bori 5 éves múlt, Dalma 4 felé közelít, Vilmos 4 hónapos)
Bori: Iszonyú szomjas vagyok, anya! Olyan szomjas vagyok, mint egy vérfarkas. Vér szomjas.
Bori: Van olyan, hogy téli ló?
Judit: ???
Bori: Olyan, mint a nyaraló, csak télen?
Bori és Dalma ordítva veszekszik azon, hogy ki is játszott előbb a babakocsival. A harc kitörésének pillanatában a kocsi Borinál van, és - értelemszerűen - Dalma ordít hangosabban.
- Bori elvette a babakocsit!
- Nem igaz! Dalma vette el!
- Nem, a Bori!
- Nem, a Dalma!
Tamás megelégeli, rájuk dörren.
- Azonnal döntsétek el, mi az igazság.
Dalma rögtön lehajtja a fejét, szipogni kezd, Bori keserves sírásra fakad, és bűntudatos hangon mondja:
- Papa, én bevallom, hogy amit a Dalma mond, az nem igaz!
Ősszel Dalma is elkezdett uszodába járni Borival, de az első hónap kezdeti lelkesedése hamar alábbhagyott. Dalma úgy döntött, ezentúl inkább csak Bori ússzon. Megbeszéltük, hogy a következő hónapra már nem fizetem be. Erről így számolt be Lilunak:
- Az anya már kifizetett engem az úszásról.
Dalma szaval:
Talpra magyar rézágyúja fel van virágozva.
Lilu: Nagyon elfáradtam. Teljeskáros vagyok.
Lilu, a logopédus
- Anya, megfigyelted, hogy Bori régen R helyett mindig J-t mondott? Dalma viszont nem mond J-t, hanem traccsol.
Bori és Dalma azon gondolkozik, mi is a címe a könyvnek, amiről Liluval beszélgettünk.
Bori: Hemil és a detektívek?
Dalma: Nem. Emil és a detektorok.
Dalma: Ezt a pizzát a futár sütötte?
Judit: Bedugtam a szúnyogriasztót, az majd elpusztítja a szúnyogokat.
Dalma: Hogy pusztulnak el? Maguktól elkenődnek a falon?
Dalma: Itt vagyok, ragyogok, mint a fekete szúnyog.
Bori: Az oviban a Tas minden lányba szerelmes. Kerget minket az udvaron, és akit utolér, azt megcsókolja.
Judit: Titeket csókolt már meg?
Dalma: Nem, mert nagyon gyorsak vagyunk. Ha elfáradunk, akkor pedig odaszaladunk az óvó nénihez.
Judit: És az óvó néni nem ideges Tastól?
Dalma: (legyint) Á, őbelé nem szerelmes.
Mamutos, ősemberes könyvet nézegetünk Borival.
Bori: Miért van ezeken a bácsikon ennyi állatbőr?
Judit: Hogy ne fázzanak. A Jégkorszakban éltek.
Erre már az addig olvasó Lilu is felkapja a fejét:
Lilu: A Jégkorszak 1-ben, vagy a Jégkorszak 2-ben?
Bori: Mit mondott a doktor bácsi, mi bajom is van?
Judit: Bronchitis.
Bori: Az milyen dínó? A brontosaurus rokona?
Judit: Köhögős dínó.
Bori a fürdőszobában duzzog.
Judit: Dalma, nem tudod, hol van Bori?
Dalma a fürdőszoba felé bök:
- Ott sistereg.
Bori: Anya, neked már kivették az orrmanduládat?
Judit: Igen.
Dalma: (döbbenten) És mit tettek be helyette?
Minden viszonylagos. Bori szerint: zselatív.
Bori a tanyasi állatokat sorolja: ló, kecske, borjú, szarhamarha.
Lilla: Nóri öccse, a Berci nagyon buta. Nem fizikailag, hanem szellemileg.
Bori: fondorkeselyű
Lilu, a szőke nő
Lilu: Papa, megnéztétek már ezt a dvd-t?
Tamás: Még nem.
Lilu: És milyen volt?
Lilu: Lármányosi-híd
Bori Dalma videokazettáját a magasba tartva rohangál a lakásban. Dalma visítva üldözi. Nagynénjük, Zsófi szeme láttára történik mindez.
Dalma: Bori, add ide a kazettámat! Naaaaaaaa! Zsófi, légy szíves, szólj a Borira!
Zsófi: Na lányok, vége! Kérem ide azt a kazettát.
Bori: Tudod mit, Dalma? Úgyis mindegy. Menjünk, veszekedjünk egy másik kazettán.
Bori a könyvespolcon matat.
Judit: Borikám, miért szeded szét azokat a könyveket?
Bori: Nem szedem szét, csak rendezem. CBA-ba.
Bori barkóbázni tanítja nem egészen három éves unokatestvérét, Misit.
Bori: Megtanítalak barkóbázni, jó?
Misi: Jó.
Bori: Gondolj valamire, és én kitalálom.
Misi: Jó.
Bori: Gondoltál?
Misi: Igen.
Bori: Élőlény?
Misi: Nem, velős pirítós. (szemrehányóan:) Azt mondtad, kitalálod!
Dalma: Bubi, láma, király, ász.
Bori és Dalma vonatot épít, aztán Dalma rajzol nekem egy bérletet, hogy legyen mivel utaznom. Erre persze Bori is nekiáll bérletet készíteni. Dalmának nem tetszik, kiabál:
- Na, én adom az anyának a bérletet.
Mire Bori megnyugtató hangsúllyal:
- Jó, akkor az enyém csak egy albérlet.
2007. legjobb mondásai
(Év elején Lilu 8, Bori 4 éves múlt, Dalma 3 felé közelít, Vilmos csak szeptemberben születik)
Bori: Rakjuk be azt a manós CD-t!
Judit: Nem tudom, melyikre gondolsz.
Bori: Tudod, az a csávó. A manó csávó! (=Manu Chao)
Képeket nézegetünk a lányokkal. Az egyik képen meglehetősen ronda férfiember látható, Lilu el is olvassa a nevét: BORISZ.
Bori sértődötten szólal meg:
- Miért nem inkább LILUSZ?
Judit: Voltatok a bölcsiben kint a levegőn?
Dalma felháborodottan rázza a fejét, aztán közli:
- Én nem kaptam levegőt.
Reggel jéghideg a konyha. Dalma mezítláb, egy szál pizsamában érkezik. Rögtön rászólok:
- Ne gyere ki, olyan hideg tél van itt.
Dalma szó nélkül távozik, majd egy perc múlva rózsaszín napszemüvegben tér vissza.
- Így már nyár van? Jöhetek?
Borinak jó ötlete támad:
- És játsszuk majd azt, hogy én leszek a nagyvezér.
Dalma szája ettől rögtön sírásra görbül. Bori oldalra sandít, és lemondó hangon folytatja:
- A Dalma pedig a kicsi vezér lesz. Az anya meg majd tudja, hogy ő nem lehet mindig nagyvezér.
Judit: Gyere ide, Dalma!
Dalma: Nem tudok!
J: Miért?
D: Kifogyott bennem az elem.
Lilla környezetismeret felmérője: "Az emlősállatok tejjel szaporodnak."
Bori: A pásztor teregeti nyáját.
Dalma izeg-mozog az ölemben ülve.
J: Mit csinálsz?
D: Fészkelődök.
J: Miért?
D: Mert madár vagyok én.
A Kultúra Napján (jan. 22.) az iskolában megemlékezést tartanak. Valószínűleg ekkor került szóba a "kultúra" és a "kulturált" fogalma is. Lilu néhány nappal később ezt így magyarázza Borinak:
- Tudod ki az a kulturált, Borikám? Ha például valaki felsegít egy öreg nénit a villamosra, és közben szép magyar dalokat énekel.
Ali baba és a 40 rabló
Lilu: Anya, hogy is volt az a mese a szezámmagos ajtóval?
Dalma: A laktanyában laknak kecskék?
Arról beszélgetünk a lányokkal, hogy hogyan is lehet az, hogy mindhárman az én gyerekeim. Próbálom szemléletesen elmagyarázni:
- Mindhárman az én pocakomban nőttetek meg, és onnan bújtatok elő. Aztán mindhárman az én cicimből szoptátok a tejecskét.
Bori tűnődve közbeszól:
- És akkoriban még három cicid volt?
Dalma: Én néha bepisilek, néha nem.
Anya néha mérges, néha nem.
Most néha van.
Dalma: Mikor kiszület a baba a hasadból?
Farsangra készülődünk. Bori tervezget:
- Akkor én most királylány leszek, de jövőre rendőrautó, utána meg krumplipüré!
Eltűnt a konyhából az ebéd utánra beígért csoki. Egyértelmű, hogy valaki orvul elhurcolta. Együtt keressük - égen-földön. Keresés közben Dalma izgatott hangon magyaráz Borinak:
- Én most nagyon gyanús vagyok.
Dalma megkönnyebbült hangon közli velem egyik nap:
- Az én szekrényem a bölcsiben nem elektromos.
Bori mesél: És akkor arra ment két törpe, Dudor és Vidor. Felmentek az égboltba vásárolni.
Az oviban a gyerekek a "Csillagszemű juhászt" készülnek előadni az évzárón. Bori izgatottan meséli a próbák menetét.
J: És mondd csak, Borikám, sokat gyakoroltok?
B: Igen. Minden nap próbálkozunk.
Dalma talál egy döglött bogarat.
D: Nézd, anya, rálépek a lábammal, és mégse csíp meg!
J: Persze, mert már döglött.
D: (megrovóan) Attól még lehet benne gyönyörködni!
J: Borikám, rántottát kérsz vagy tükörtojást?
B: (megvetően) Egyiket sem. Már leszoktam a tojásfélékről.
B: Nem én ugráltam az ágyon. Láthatatlan szellemek és kísérletek szakították le.
Ragadozó állatokról szóló könyvet nézegetünk. Az egyik képen egy fenevad kisebb állatot tart a szájában. Dalma felsóhajt:
- Hát ezt jól megragadozta!
Lilla: Volt a filmben bálna is. Gyilkos, de nem ön!
Dalma már sokat hallott Egyiptomról. Aztán egyszer eszébe jut:
- Létezik Másiktom is?
Dalma: Be szeretném dorozni magam a bezodoroddal.
Lilu: Jámborszarvas.
Bori: Hőspincér.
Dalma: Téma bezárva!
Bori konyhai szókincse rejtvényként is felfogható:
"citromvasaló" (citromfacsaró)
"nudlireszelő" (nokedliszaggató)
Lilu: Anya és Vilmos bent vannak a II-es számú Női Krónikában.
Vilmos születése idején már Dalma is óvodás:
D: Ki visz ma oviba?
J: Papa visz, és papa hoz, én meg itthon várlak ezer puszival.
D: Inkább ezer animációval!
Bori: Az óvó néni a fél szemére süket.
Dalma rajzolgat, és éppen arra készül, hogy ki is fesse a képet. Közben magában motyog:
- Ezt most gyorsan ki kell festenem, mielőtt idejönnek és meglátják, milyen rondán festek!
Bori: Ilyen könyvünk már van otthon!
J: Ehhez hasonló van csak. Nem pont ilyen.
B: De ilyen van!
J: Szerintem nem.
B: De igen, van!
J: Fogadjunk!
B: Jó.
J: És mibe fogadjunk?
B: Hát abba, hogy van!
Lilu: A ház fel volt bálványozva.
Azon tanakodunk Tamással, hogy a biciklikkel és csomagokkal megpakolt autót ott merjem-e hagyni fél órára az Erzsébet-híd alatt? Bori döbbenten közbeszól:
- A vízben?
J: Borikám, miért nem iszod a teád?
B: Túl folyékony.
Bori: "Az oviban már elkezdtem ötévesedni."
Bori: Itt valami nem stippel.
2006. legjobb mondásai
(Év elején Lilla 7, Bori 3 éves múlt, Dalma 2 felé közelít)
Nagymama: És mondd csak, Borikám, mikrofonnal énekelt Gryllus Vilmos?
Bori: (értetlenül) Nem. A szájával.
Bori a mérlegen áll.
Judit: Nahát, tizenhárom kg vagy!
Bori: (csodálkozva néz le a kijelzőre) A lábam?
Bori: Nem találom. Biztos elkagylódott.
Dalma: Van nyakadon anyapötty?
Bori: A nagyját már megettem. Még megeszem a kisebbjét is.
Fagyasztott tengeri halfilét veszünk elő, hogy kisüssük ebédre. Bori örömmel mutatja Dalmának:
- Nézd mennyi finom döglött halacska van itt!
Lilla: Nem nagyon ízlik ez nekem. (Bocsánatkérőleg folytatja) Tudom, hogy nagy anyai szívet leheltél belé.
Bori: Megkóstolhatom a tiédet?
Judit: Igen. (.) Na, milyen?
Bori: Nagyon ízlik. De nem finom.
Bori: Anya, Dalma megint megütött!
Judit: És te meg árulkodsz?
Bori: Nem. Tényleg megütött.
Lilla: Menjünk el a sarki grafikushoz. Elfogyott a grafitom.
A lányok néha csúnyákat is mondanak egymásra:
Dalma: (boldogan mondogatja) Hülye vadok én. Hülye vadok én.
Judit: Nem vagy hülye, kicsim.
Dalma: (sugárzó arccal) De! Én hülye vadok! Boji mondta.
Bori: A Dajma egy dióta.
Judit: Ezt honnan veszed?
Bori: Lilu mondta.
Judit: És tudod, mit jelent?
Bori: (Nagyvilági stílusban) Igen. Nagy dózis pancsej.
BARKÓBA
Lilla már nagyon ügyesen barkóbázik, a kicsik még csak most tanulják. Az alábbi menetek szó szerint elhangzottak, igaz, nem egy nap.
Bori: Élőlénytárgy?
Lilla: Most nem értem, mit akarsz tudni.
Bori: Azt, hogy lóra gondoltál-e.
Bori: Gondoltam.
Judit: Állat?
Bori: Igen.
Judit: Lábai vannak, amikkel lépeget?
Bori: Nem.
Judit: Repül a levegőben?
Bori: Nem.
Judit: Úszik a vízben?
Bori: Nem.
Judit: Lábak nélkül kúszik?
Bori: Nem. Csak annyit segítek, hogy tőgye van.
Judit: De akkor lépeget is a lábaival!
Bori: Nem. Gazdája is van, az megköti!
Judit: Gondoltam.
Bori: Öt lába van?
Judit: Nem.
Bori: (döbbenten) Akkor hét?
Judit: Nem.
Bori: Akkor nem tudom.
Bori: Gondoltam!
Dalma: Cica.
Bori: Nem cica, szőrös!
Dalma: Cica!
Bori: Mondom, hogy nem cica. Szőrös és ugat.
Dalma: (harciasan) Cica nem ugat!
Épp egy játszma végén lépek a szobába. Dalma csodálkozva kérdezgeti:
- Totodij?
Bori: Igen. Kjokodij! Nehéz volt?
Dalma: Igen.
Judit: Borikám, mit mondtál Dalmának a krokodilról?
Bori: (legyint) Azt, hogy zöld és kjokodij. De nehéz volt neki.
Dalma: Gondoltam!
Judit: Élőlény?
Dalma: Nem. Ló.
Bori: Gondoltam!
Judit: Élőlény?
Bori: Igen.
Judit: Állat?
Bori: Igen.
Judit: Szőrös?
Bori: (súgva) Anya, a krokodil szőrös?
Judit: Nem.
Bori: (fennhangon) Nem szőrös.
Bori magyaráz Dalmának:
- Tudod, a férfi királylányok piszoárba pisilnek.
Judit: Nyomás!
Dalma: Jó, én nyomok!
Dalma: Bekaki jött.
Dalma: fantaszcicus
Bori: Vakar a torkom..
Dalma most lépett az utánzós korszakba:
Bori: Én nagy állapotban vagyok.
Dalma: Én is nagy állatok vagyok!
Bori: Megsarkantyúztam a lovam!
Dalma: Én is megsárkányoztam!
Dalma rámutat egy fülbemászóra:
- Fű, anya, ott egy bemászó!
Dalma ránéz a serpenyőre:
- Ő serpeny?
Dalma bejelenti: Idepisiltem a padlóra.
Judit: (kétségbeesetten) De hát miért?
Dalma: Mert kellett.
Bori: Akkor szoktam álmodni, amikor már bundásan alszom.
Bori: Én már sokszor mentem cigányútra.
Lilla: Az artisták egykerekű bicikliken szalonoztak.
Lilla: Az eperfán él a selyemkukac.
Dalma: Miért megyünk a doktor bácsihoz?
Judit: Mert összeszedtél valamit.
Dalma: (tűnődve) Egy kis vadgesztenyét.
Bori a fülét dörzsöli, vakargatja, piszkálja. Végül elégedetten megszólal:
- Füllentettem.
Bori: Nem volt híd a folyón. A gázlovon keltünk át.
Judit: Elővesszük a pizsamádat.
Dalma: (nagyvilági hölgy módjára legyint) Majd ha aktuális lesz a pizsi.
Egész nyáron nem jártunk a sarki kisboltban, ahol Bori és Dalma szívesen vesznek maguknak egy-egy zsömlét. Amikor szeptemberben először betérünk, Bori a felismerés erejével kiált fel:
- Anya, hiszen mi mindig itt szoktunk zsömlét lopni!
Dalma: Én tönkretesző vagyok...
2005. Legjobb mondásai
(év elején Lilla 6 éves, Bori kettő múlt, Dalma még egy sincs)
A következő párbeszéd az autóban zajlott, a Batthyány-tér magasságában.
Judit: Na, kislányok, ki tudja megmondani, mi az a szép épület ott a Duna túlsó partján?
Lilla: (unottan) A Parlament.
Bori: (csodálkozva) Balra ment?
Ez tetszik Lillának, nevetve tudósít Bori tévedéséről:
Lilla: Bori azt kérdezte, hogy balra ment-e.
Mire Bori, végképp elámulva:
Bori: Barna medve?
Bori nagyvilági hölgy módjára, két és negyed éves öntudattal reagál a világ dolgaira:
Ül a fotelban, és kisméretű spirálos noteszt húzogat a tréningnadrágján.
Tamás: Mit csinálsz?
Bori: Epijájom a jábam!
Ebéd közben megkérdezi:
Bori: Kigombolhatom a nadrágom zsebét?
Judit: Miért akarod kigombolni?
Bori: Hogy jobban belefolyjon a leves.
Lilla és nagynénje, Zsófi UNO kártyával játszanak. Bori asszisztál, de nem nagyon köti le a dolog. Amikor már csak egy lap van a kezében, Lilu hangosan bemondja:
- UNO!
Mire Bori ugyanazzal a hangsúllyal:
- UNOM!
Lillának séta közben nagyon tetszett a balatonakarattyai hidroglóbusz. El is mesélte:
- És akkor ott állt egy hatalmas hídrablóbusz az út mellett.
Autóval megyünk a Szentendrei úron. Percekig jön velünk párhuzamosan egy HÉV. Bori ámulva nézi, végül elégedetten megállapítja:
- De jó hosszú ez a HÉV.
Bori: Építettem tévétornyot. Adásból van.
Bori: A futásban sok a vitamin? Azért egészséges?
Bori: Papa, cseréld ki a körtevillanyt!
Bori a szoba közepén ül, és bánatosan simogatja a szemöldökét.
Bori: Anya, én szép vagyok?
Judit: Persze.
Bori: De nekem szőrös a homlokom.
Lilu és a műveltség:
Judit: Hogy hívták Mátyás király feleségét?
Lilla: Mátrix királyné.
2004. Legjobb mondásai
(év elején Lilla 5 éves, Bori 1 múlt, Dalma április végén született)
Tamás: Na és, Lilukám, milyen ötévesnek lenni?
Lilla: Ugyanolyan, mint egynek, kettőnek, háromnak, négynek. Csak sokkal okosabb lettem.
Lilla: Jönnek a csempészek felrakni a csempét.
Lilla: Mikor kezdődik a Hentes kapitánya?
Lilla: Mi az a műrovarnő?
BORI ÉS A MAGYAR NYELV
Bori tavasszal igyekezett a testrészeket lokalizálni, és a ragozás útvesztőiben is komoly utakat tett:
Keservesen sír.
Bori: Beütöttem magam.
Judit: Hol?
Bori: (az orra alá mutat) Itt, a bajuszomon.
"Elzsibbadt a fejem"
"Maszatos lett a nyelvem"
"Fázik a kesztyűm."
"Kéjek az enyédből."
"Ezt nem adom, ez a tiém."
"Leveszed a pelusodom?"
"Idehoztam a mobilomod."
Bori: (kiabál) Levenni rólam! Levenni rólam a partedlit!
Judit: Hogy kell ezt szépen mondani, Borikám?
Bori: Levenni rólam, köszönöm szépen!
Dalma április végén született. Nyár elején, az alig másfél éves Bori elgondolkodva bámulta a kicsit, aztán gyanakodva kérdezte:
- Anya, Dalma digitális?
BORI, A MAGABIZTOS
B: Elfodott a cokim. Kéjek még.
J: Sajnos nincs több, de ezeket a csoki morzsákat még felcsipegetheted.
B: (mély megvetéssel) Nem vadok én madáj!
Judit: Tudjátok, ha Dalma már nagyobb lesz, akkor sem tud majd még építeni, csak rombolni.
Bori: Dorombolni?
A NAGYLÁNYOK TANÍTGATJÁK A KICSIT AZ ÉLET DOLGAIRA
Lilu gügyög a néhány hónapos Dalmának:
- Jól van, kicsi Dalmi, hű de jó kedved van, látod, bizony ilyen jó az élet. Csak a halál a rossz, bizony.
Bori gügyög Dalmának:
- Szia, kicsi Dajma, hát föjébjedtél? Jól van, mosolyogsz. Pedig megbüntetnek téged. Anyát is megbüntetik. Pajkojóőj bácik. Lejájt a pajkojójede.
A LÁNYOK ÉS A DEGENERÁLT (NAGY)SZÜLŐK
Bori: Nem kérek sütőtököt.
Judit: Miért? Olyan finom.
Bori: Nem szeretem.
Judit: Kóstoltad már? (Legutóbb még szerette.)
Bori: Igen, kóstoltam.
Judit: Mikor?
Bori: Gyerekkoromban.
Judit: És ízlett?
Bori: Igen.
Judit: Akkor miért nem eszel most?
Bori: (méltatlankodva) Mondtam már. Mert nem szeretem.
Bori: Méz vagyok.
Judit: Nem cukor?
Bori: Nem. Méz vagyok én.
Judit: Édes méz vagy?
Bori: (leereszkedő hangon) Nem vagyok méz, anya. Csak bohóckodtam. Tudod, viccelek veled.
Parkolás közben az autó kicsit nekiütközik a szegélynek.
Bori: (megértő hangon) Béna vagy, anya?
Nagypapa: Lilukám, most már egyél végre rendesen!
Lilla: (szigorúan) Nagypapa, engem anyám nevel!
Bori: Elmegy a kezem a MOM Parkba.
Judit: És a lábad hová megy?
Bori: A játszótérre.
Judit: És a popsid?
Bori: (szótagolva, mintha egy gyengeelméjűvel beszélne) Sehova. Itt ülök rajta.
2003. Legjobb mondásai
(Év elején Lilla 4 éves, Bori csak két hónapos)
Lilla gyerekeket rajzol, közben mesél.
- Ezek a gyerekek várják a buszt, mert utazni fognak.
Aztán elővesz egy másik lapot, és rajzol rá egy hatalmas, üres buszt. Megkérdezem tőle:
- Belerajzolod az embereket is?
Lilla legyint:
- Á, azok már rég elmentek villamossal.
Lilla: Tudod, hogy győzöm le a rossz rókát?
Judit: Na, hogy?
Lilla: Vágok erős nagy botokat, szép csöndben odalopakodok a rókához, aztán előugrok a bokorból és azt kiáltom hangosan:
- Gyere, papa, zavard el ezt a rossz rókát!
Nagymamáéknál töltjük a napot. Alvás után, uzsonnaidőben Lilla könyörög:
- Anya, adjál nekem száraz kenyeret!
- Gyere, egyél inkább joghurtot, vagy egy kis gyümölcsöt.
- De én száraz kenyeret kérek!
- A nagymama sütött sütit, és még husi meg krumplipüré is maradt ebédről. Nem kérsz inkább azt?
- Nem. Nem. Nem.
Addig-addig könyörög, amíg megszánom, és a kezébe nyomok egy szelet szikkadt kenyeret. Boldogan majszolja. Később lemegyünk sétálni. Lilla az első szembejövő nénihez odaszalad, és lelkendezve meséli:
- Képzeld, az anya végre adott nekem száraz kenyeret!
Ebéd utáni alvás helyett az előszobából hallatszanak Lilla léptei.
Judit: Lilukám, ki engedte meg, hogy felkelj?
Lilla: Senki.
Judit: Hát akkor, mit keresel itt?
Lilla: Hidd el, anya, én nem akartam. De akkor az agyam azt mondta a lábaimnak: Izmocskák, induljatok, vigyétek ki ezt a kis Lilut az ágyából!
Év vége felé Bori már lépegetni tanul. Egyszer hatalmasat esik, és keserves sírásra fakad. Lilla, aki amúgy elég féltékeny, az asztalánál rajzolgat. Próbálom megvigasztalni Borit, mert nagyon el van keseredve.
Lilla: (Rosszallóan nézi a jelenetet, aztán sértődötten kérdezi) Engem már meg sem kérdezel, mi történt?
Judit: Mi történt, Lilukám?
Lilla: (vállat von) Én nem tudhatom. Csak itt ültem és rajzolgattam.
2002. Legjobb mondásai
(év elején Lilla 3 éves, Bori novemberben születik)
Még az előző év decemberében történt. Akkoriban sokat kellett elmennem otthonról, és különböző családtagok jöttek Lillára felügyelni. Karácsony előtt nagy vígan meséltem Lilunak:
- Képzeld, hamarosan jön hozzánk a Jézuska!
Mire Lilla szomorúan:
- És te elmész, és a Jézuska vigyáz rám?
Lilla: Én néha kicsi vagyok.
Énekelünk: Kicsi vagyok én, majd megnövök én.
Esztendőre vagy kettőre nagylány leszek én.
Lilla: (ábrándozva) Mint az anyám.
Lilla: Én egy lány királyfi vagyok.
MESE
Lilla: És akkor a királyfi megcsókolta az egérkét.
Judit: És az egérkéből királylány lett?
Lilla: Nem. Az egérke lett a királyfi, a királyfi pedig királylány.
Este autóval megyünk haza, de olyan útvonalon, amit Lilla még nem ismer. Tűnődve néz ki az ablakon, és csak úgy magának motyogja:
- Az a sorsom, hogy hazamegyünk, vagy nem.
A Bem rakparton végigautózva Lilla minden alkalommal megkérdezi, kit ábrázol a szobor.
Ilyenkor mindig elmesélem, hogy ez egy aranyos bácsit ábrázol, aki régen született egy messzi országban, aztán hadvezér lett, és a bátor katonákkal együtt harcolt az ellenséggel.
Aztán, egy őszi délután néger nagypapa ül le mellénk a játszótéren. Lilla elkerekedett szemmel bámulja, sosem látott még színes bőrű embert.
- Anya, milyen a bácsi?
Nem akarok a bácsi füle hallatára magyarázkodni, ezért kitérően csak annyit mondok:
- Aranyos.
A bácsi kicsit tud magyarul, kedvesen néz Lillára:
- Tudod, kislány, én régen születtem egy messzi-messzi országban.
Mire Lilla unottan legyint:
- Ja, akkor te vagy a Bem apó.
Novemberben megszületik Bori. Hivatalosan a Borbála Ágnes nevet kapja. Lilla boldogan dicsekszik az óvodában.
- Nekem van kistestvérem. Nagyon picike, úgy hívják, Borbála, és még mágnes is!
|
