|
Gyerekdarabjaimat 10-14 éves iskolások számára, a Gelléri Andor Endréről elnevezett, (azóta megszűntetett) általános iskola színjátszó körének írtam. Először ugyan rövidített, erősen meghúzott Moliére darabokkal és más vígjátékokkal próbálkoztunk, de rájöttünk: gyerekeknek - színészeknek és nézőknek egyaránt - "gyerekdarab" való igazán. Mivel nem találtunk megfelelő színjátékot, megpróbálkoztam a darabírással én. A színjátszó körbe abban az évben sok mindenre elszánt, vagány gyerek járt, ezért jutott eszembe az Artúr-mondakör. Később több lány is csatlakozott hozzánk - az udvarhölgy szerepek nagy részét utólag írtam a szövegbe. A Forduljon Psmith-hez a következő "évadra" készült, amikor a színtársulat tagjai úgy döntöttek, "valami vicces és izgalmas" darabra, lehetőleg krimire vágynak. A "Psmith" előadás májusi nagy sikere után méltán büszke színjátszóim szerénytelenül közölték: jövőre istenek lesznek, alább nem adják. Nyáron, viccből írtam nekik a Párisz almáját, hogy tényleg istenekké válhassanak. Az egykori kis ötödikesek már amúgy is nyolcadikos nagyok lettek, rutinosan mozogtak az iskola színpadán, és remek alakításokat nyújtottak a görög istenek és istennők szerepében.
|
