Ezen a mindig újuló oldalon időről-időre az aktuális évszakhoz, napszakhoz, ünnephez, alkalomhoz kapcsolódó verseket, idézeket találhat majd.
 Két kis dínó - Jelmezbál
Ráadás mese, amelyben Trikó elmeséli, hogy minek öltöztek a Matyi iskolájában tartott jelmezbálban.
Letölthető innen.
2011. október 24.
Ma készültek el a Meseleves című mesekönyv illusztrációi. A könyv a Hisztimesék folytatása, rossz evők számára. Illusztrálta: Gévai Csilla. Tervezett megjelenés: november vége.
Ennek örömére válogattam össze a legbolondosabb-legviccesebb evős verseket az itthoni kedvencek közül.
Varró Dániel: Lecsöppenő Kecsöp Benő
Jöhet pogácsa, bableves,
veszedelem csak arra les,
ki melegszendvicset kajol -
figyelj te jól
reám:
Ha kérdik, kérsz-e szendvicset,
és azt mondod, hogy rendicsek,
soha ne kérj rá kecsöpöt,
mert lecsöpög,
le ám!
Lecsöppenő Kecsöp Benő,
a szendvicsen ő a bökkenő.
Lecsöppen ott, lecsöppen itt,
csupa kecsöp a bőrdzsekid.
Majszolhatsz bármi egyebet,
veszély csak akkor fenyeget,
ha a fogad hotdogra fáj,
hát készen állj,
komám!
Ha kérdik, kérsz-e hotdogot,
jobb, hogyha ezt megfontolod,
sose tetess rá kecsöpöt,
mert lecsöpög,
le ám!
Lecsöppenő Kecsöp Benő,
a hotdogon ő a bökkenő.
Lecsöppen itt, lecsöppen ott,
csupa kecsöp a farmerod.
Mert ő a göcs, a bökkenő,
az új ruhádra csöppenő,
talajt csöpögve megkenő
(holott a hőség rekkenő),
nincs más veszély, csak ő, csak ő:
Lecsöppenő Kecsöp Benő.
Gyárfás Endre: Ábrándozzunk!
Ugye, öcskös,
jó is lenne,
ha kertünkben
megteremne
a krumpli
- de főtt kolbásszal,
a saláta
- rántottával,
a spenót
- tükörtojással,
a zöldhagyma
- csirkemájjal,
a káposzta
- sült karajjal,
az eper meg
- tejszínhabbal!
Mesterházy Mónika: Hol vannak?
Volt egy szőlőgerizdem:
tegnap megreggeliztem.
Volt egy fürt banánom:
sehol sem találom.
Volt ribizlim, három szelet.
De hogy az is merre lehet?
Kukorelly Endre: Tejsz
Tejszínes málnába
legjobb, hogy van benne tejszín és van benne málna.
Van porcukor, és van benn hidegség,
fridzsiderből mivelhogy épp csak kivették,
recseg-ropog, tisztára fagyi,
gyártotta nagyi,
borbúzát és édességet,
szeressük a rendőrséget!
Tamkó Sirató Károly: Kongó-bolt
Volt, volt,
hol nem volt,
Kongóban egy
kongó-bolt.
Kongott kívül,
kongott belül,
szél lyuggatta
mindenfelül.
Nem volt abba
semmi se,
még madzag,
sőt pertli se.
Ormáról a
virágot
lerágták a
zsiráfok.
Ajtajában
nem állt sorba
cukorkáért
majomcsorda.
A Mikulás-
celofánt
megette egy
elefánt.
Pincéjéből
a meszet
elhordták a
termeszek.
Nagy polcain
semmi, semmi...
Nem volt ott mit
inni, enni.
Üresek a
kantinok,
Béget a sok
antilop.
Arra jött egy
pigmeus,
- Van-e kroko-
dilus-hús?
Van bizony!
Most ölik,
holnapután
füstölik.
- Kérek zebra-
szalámit!
- Réges-régen
hiánycikk!
- Akkor kérek
akármit!
- Akármit se
talál itt!
Halljátok a
harangszót:
kong, kong
a kongó bolt,
kong a
kongó-bolt.
2011. szeptember 6.
Iskola- és ovikezdő verseken törtem éppen a fejem, mikor az óvodában a kezembe került egy könyvből kihullott oldal. Vagyis kettő. Ismerős hangulatú rajzok, gyerekversek. Beleovastam, és rögtön tudtam: ezt a könyvet meg kell szereznem! Igaz, akár gyerekként is ismerhettem volna Olgeborge kapitányt, hiszen egy régi Móra kiadványról van szó, mégis most találkoztunk először. Nagyon megtetszettek Szerb György versei. A rajzokat Kovács Péter készítette, akinek az illusztrációit a Baba első lexikonja óta szeretjük... Irány az antikvárium!
Szerb György: Olgeborge kapitány
Ki a világ legerősebb…
Ki a világ legis-legis-
legerősebb embere?
Olgeborge kapitány az,
két lapát a tenyere.
Néha, csak úgy, hátára vesz
elefántot, szamarat,
púpos tevét, piros labdát,
pumit, uszkárt, agarat,
panoráma-autóbuszt és
gőgös villanyvonatot,
kényes-fényes kockavárat;
és ami a legnagyobb:
tetejébe felülteti
kis testvérem, Gabikát,
s úgy sétál a gangon végig –
csodálja őt a világ.
Hajó, hajó
Hajó, hajó, búgó hajó,
a rézkürtje jól hallható,
jön valahol, ködök mögött,
vizek hátán, mélység fölött;
hoz narancsot meg banánt,
küldte öreg elefánt
Tomikának, Gabikának –
küldj esőt az elefántnak!
Köszönöm, kapitány!
Olgeborge kapitány
piros szőrű paripán,
cincogi cuncog,
hencegi kuncog,
pa-ri-pán.
Piros szőrű paripán
átugratott a Tiszán,
cincogi cuncog,
hencegi kuncog,
a Ti-szán.
Feje borzolt felleget,
láttam, amint fenn lebeg,
cincogi cuncog,
hencegi kuncog,
fenn le-beg.
Pipájából szikra hullt,
hulló csillag csokra gyúlt,
cincogi cuncog,
hencegi kuncog,
csok-ra gyúlt.
Más ilyet ki láthatott:
nappal hulló csillagot?
cincogi cuncog,
hencegi kuncog,
csil-la-got?
Szerb György: Olgeborge kapitány, Móra Könyvkiadó, 1978.
2011. augusztus 16.
A nyári csillagnézés az egyik legjobb esti program, főleg augusztusban, amikor rengeteg hullócsillagot látni. Következzen néhány csillagos és holdas vers - kicsiknek és nagyobbaknak is!
Marék Veronika: Mese a csillagról
Kuncog a csillag:
Csökken a Hold!
Már csak egy kifli,
Már csak egy pont.
Nevet a csillag:
Sötét a Hold!
Fekete égen
Fekete folt.
Figyel a csillag:
Dagad a Hold!
Kövérebb lett, mint
Amilyen volt!
Zokog a csillag:
Teli a Hold!
Hatalmas fénye
Csillagot olt!
Szalai Borbála: Este
Itt van az
este
feketére
festve.
Alszik a kert,
szunnyad a rét,
takarójuk
a csillagos ég.
Kovács András Ferenc: Tavaszi szél
Száguldozom szélszekéren,
szélszekéren köd után,
eszterhéj a fuvolám,
száguldozom köd után.
Kóricálok árkon-bokron,
árkon-bokron, tűhegyen,
hol csak táltosló megyen,
kóricálok tűhegyen.
Kóborolok holdtutajon,
holdtutajon magamba,
csillag akad hajamba,
holdtutajon magamba.
Kovács András Ferenc: Hajnali csillag peremén
Hajnali csillag peremén
várjuk a reggelt, te meg én:
harmatozó fény a házunk,
mélybe kalimpál a lábunk.
Vacsoracsillag peremén
lessük az estét, te meg én:
elsuhanó fény a házunk,
reszket a mélyben a lábunk.
Földre bukó fény: te meg én.
Éjbe hunyó fény: te meg én.
Lobban a sóhaj-uszályunk:
csönd ciripelget utánunk.
Kovács András Ferenc: Hajnali csillag peremén, Magvető Kiadó, 2007.
Csoóri Sándor: Moziba megy a Hold
Moziba
megy a Hold,
vigyorog a képe,
tízfilléres csillagok
csörögnek zsebében.
Felhő-páholyban csücsül,
bámulja a földet,
pereg a film: esti szél
zöld héjú dinnyét
görget.
Nem dinnye az:
vaddisznó!
Csörtet az erdőmélyből,
jujj! – a Hold
megijed,
s lefordul a székről.
Csoóri Sándor: Moziba megy a Hold, Cerkabella, 2008.
Lackfi János: Ágnes és a Hold
Odafenn ma a hold
zsemle-kerek.
Nézheti lentről
mind a gyerek.
Odafenn ma a hold
aludni megy,
Magára húzza a
fellegeket.
Itt jön egy felhő,
túl kis darab.
A Hold ledobálja
a pokrócokat.
Ott jön egy másik,
puha nagyon.
Mondja a Hold:
„Ezt elfogadom!”
Bebugyolálja
egész-magát,
Aludni pompás,
nahát, nahát.
Lefekszik Ágnes,
kér takarót,
Olyat, ami puha és
jó behemót.
Betakargatják
fejét, hasát,
Olyan épp, mint a Hold,
Jóéjszakát!
Lackfi János: A Bögre család újabb kalandjai, Noran, 2007.
Kiss Ottó: Csillagszedő Márió
(részlet)
Tegnap Márióval
lementünk a tóhoz.
Már esteledett, amikor
a vízben megjelentek a csillagok.
Márió azt mondta,
meglátom, éjszaka mindet
kihalássza nekem onnan,
ha mégis maradna néhány
a rossz látási viszonyok miatt,
azokat majd reggel összeszedi.
Ma délelőtt is a tó felé mentünk,
és tényleg nem voltak ott a csillagok,
de Máriónál sem láttam egyet sem.
Akkor meg azt mondta,
hogy otthon őrzi őket
az üvegszekrényben,
de nézzek csak ki majd estére
az ablakomon,
addigra mindet felrakja nekem az égre.
Kiss Ottó: Csillagszedő Márió, Móra Könyvkiadó, 2002.
2011. június 20.
Nyárkezdő versek a vakáció örömére! Jó nyaralást kívánok mindenkinek!
T. Horváth Imre: Mit kívánjak a nyárra?
Homokvárhoz: kupacot,
horgászoknak: kukacot,
hegymászóknak: nagy hegyet,
hűs fagyihoz: friss jeget,
folyópartra: fát, nagyot,
vakációt – száz napot!
Kiss Ottó: Strand
Vannak helyek,
ahová a gyerekek
nem mehetnek be,
még akkor se,
ha van jegyük.
Például a strandon
a női napozóba.
De ha én egy kicsit
nagyobb leszek,
és egyedül járok
majd a strandra,
akkor lehet,
hogy oda is bemehetek.
De az is lehet,
hogy akkorra már az egész
nem is fog érdekelni.
Kiss Ottó: Emese almája, Pagony kiadó, 2006.
Garai Gábor: Kert
Arany dinnyék, ütődött mákfejek,
kapor között tökinda tekereg;
tedd ki a sapkád – holnap reggelig
szagos málnával színültig megtelik.
Kányádi Sándor: Városi kánikula
Éjjel-nappal
forró katlan,
a hőség ki-
bírhatataln.
Minden ház, mint
egy-egy kályha,
s mintha lépnél
eleven parázsra.
Se egy szellő,
se egy felhő,
se nyugatról
se keletről.
A nap mintha
megállt volna,
az éjnek is
nap a holdja.
S az utak,mint
sárkánynyelvek,
valósággal
sisteregnek,
s ugrálnának
ha nem volna
híd alattuk,
a folyóba.
Kányádi Sándor: Zümmögő, Holnap Kiadó, 2009.
2011. május 26.
A közelgő gyereknap örömére néhány csalafinta illetve lírai szépségű találós kérdés a régi-régi Sző, fon, nem takács. Mi az? gyűjteményből.
Se oldala, se feneke,
mégis megáll a víz benne.
Mi az? (Felhő)
Se gyújtó, se tűz nem kell neki, mégis ég.
Mi az? (Az ég)
Veheted a boltban,
veheted az utcán,
veheted vásárban,
veheted a pusztán,
veheted napközben
és veheted este,
de nem fizetsz érte
soha egy fillért se.
Mi az? (Levegő)
Ha nem látom, felveszem,
ha látom, fel nem veszem.
Mi az? (Lyukas mogyoró)
Édesanyád gyermeke, de neked nem testvéred.
Ki az? (Te magad)
Száz szeme van, mégse lát.
Mi az? (Lánc)
Tesznek hozzá, kisebb,
vesznek belőle, nagyobb.
Mi az? (Gödör)
Gyöngyszekér kormos mezőben
időtlenül vágtat.
Lovat nem látni, csupán a
patavert szikrákat.
Mi az? (Göncölszekér)
Kerek életfája,
szép tizenkét ága,
szép tizenkét ágán
ötvenkét virága,
ötvenkét virágán
hét gyöngylevelecske,
gyöngylevelecskéin
huszonnégy erecske.
Mi az? (Év, hónapok, hetek, napok, órák)
Sző, fon, nem takács. Mi az? Móra, 1975.
2011. május 17.
Májusi aranyat ér - néhány esős tavaszi vers a szép májusi napok és az aranyat érő eső örömére.
Mesterházi Mónika: Magyaros
Mint a plafonon a legyek
Ahhoz van kedvem, hogy legyek,
S a barátaim is ilyen
Jól legyenek meg nélkülem.
*
Hull az eső, nől a gomba,
Én csak ballagok magamba.
Szemben velem jön a múlt:
Nem volt ilyen bonyolult.
Szabó T. Anna: Teázik a tearózsa
Te! Ázik a tearózsa!
Csepereg a tea róla,
azazhát az esővíz.
De porcelánfinom kelyhe
mintha tényleg csésze lenne:
minden cseppet megőriz.
Ez a tearózsavíz:
langyos, lágy és illatos.
Égkannából ömlő zápor:
oldódik már a virágpor,
minden rózsás teáscsészét
elöblít tisztára mos.
Te! Ennek nem lesz jó vége,
Látod elpattant egy csésze,
sok-sok rózsaszín darabja
szirmonként a földre hull.
De a rózsa tovább ázik,
sűrű illatot teázik,
fidres fodros kisasszonyka:
irul-pirul és virul.
Turbuly Lilla: Eső
A szemközti házban lakik a Vanda.
Hosszú haja van, és egy cicája, a
cicának meg hosszú, fehér szőre,
ezért nyáron szenved a hőségtől,
és elbújik a kamra sarkában.
Tegnap jött egy nagy zápor, és
Vanda kihozta a cicát az erkélyre
megmutatta neki az esőt. Vagy az
esőnek a cicát. Én nem szeretem az
esőt, kivéve, ha egyszerre nézhetem
mind a hármat: Vandát, a cicát, meg az esőt.
Forrás: Aranysityak (antológia), Csodaceruza Kiadó, 2010.
László Noémi:
Csupavíz
Fut a fűben,
fut a falban,
kiárad, ha bősz vihar van.
Cseperészget,
szaporázza,
levegőben perdül táncra.
Itt egy felhő,
ott egy felhő,
csurran-csöppen az esztendő.
Csiga házán
harmat-árok,
csupasz ágon vízvirágok.
Forrás: Friss tinta (antológia), Pagony - Csimota, Bp. 2005.
2011. május 4.
Lázár Ervin szüeltésnapja (május 5) alkalmából egy rövidke Lázár Ervin mese a nehezen ébredőknek!
Lázár Ervin: MESE - REGGELRE
Hajnalodott.
- Talpra, senkiháziak! Hasatokra süt a nap. Gyerünk dolgozni, vár a jó, frissítő munka, a csákány, az ásó, a lapát nyele, pattogjatok, álomszuszékok! - rikoltotta az Egyalvó.
- Bizony, azonnal keljetek fel! Mit gondoltok, lustálkodásból is megéltek? - kiabált a Kétalvó.
- Nosza, ki a jó meleg ágyacskából! - mondta a Háromalvó.
- Ajaj, lassacskán föl kéne kelni - ásított a Négyalvó.
- Miért nem hagyjátok az embert aludni? - méltatlankodott az Ötalvó.
- Még alszom - mormogta a Hatalvó.
A Hétalvó nem szólt semmit. Aludt.
Aztán persze fölkeltek mind a heten.
Forrás: Lázár Ervin: A hétfejű tündér
2011. április 17.
Húsvéti és nyulas versek a közelgő ünnepre.
Kiss Ottó: Piros
Anya szerint
a szemérmes tojásokból
lesznek a legszebb piros tojások,
mert húsvétkor,
amikor Nyúl Ernő
megsimogatja őket,
a szemérmes tojások
egyből elpirulnak.
(Kiss Ottó: Emese almája, Pagony Kiadó, 206.)
Finy Petra: Nyuszi ül a fülben (részlet)
Utazunk a villamoson.
Megyünk az anya barátnőjéhez,
akinek van egy igazi nyula,
nemcsak húsvétkor,
hanem karácsonykor meg augusztushuszadikán
meg gyereknapon is.
Szóval egész évben jön nála a nyúl, meg megy.
Jön-megy a lakásban úgy, mint egy ember,
és olyan értelmes szemekkel is néz,
és azt mondja a nézésével:
„Most mit vagytok úgy oda ettől az emberkedéstől?!”
(Finy Petra: Gréta garbója, Naphegy Kiadó, 2009.)
Varró Dániel: Nyúl tavaszi éneke
Mert, jaj, a nyár mint lepke röppen,
és ősszel minden oly riadt,
és télen sűrű, lassú ködben
dideregnek a nyúlfiak.
Tavasz, te cuppanásnyi szikra,
ha tappancsod a sárba lép,
vidorság száll a kis nyuszikra,
s megédesül a sárgarép’.
Bajuszt pödörsz a napsugárból,
s ugrálsz, mint gyönge, lenge nyúl.
Ó, jaj, tavasszal szép a zápor,
és sokkal később alkonyul.
(Varró Dániel: Bögre azúr, Magvető, 1999.)
Locsolóversek:
Ákom-bákom, berkenye;
Szagos húsvét reggele.
Leöntjük a virágot,
Visszük már a kalácsot.
(népköltés)
Kelj föl párnáidról, szép ibolyavirág,
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen az ég harmatával,
Teljék a tarisznya szép piros tojással!
(népköltés)
2011. április 2.
Április 2. a Gyerekkönyvek Nemzetközi Napja, amely nem véletlenül esik pont erre a napra: ekkor született Andersen. De a magyar mesevilág is ünnepel: e napra esik Csukás István születésnapja is! Isten éltesse Csukás Istvánt 75. születésnapján!
Csukás István: Elefánt-mese
Hogyha volna egy tál fánkom,
megenné az elefántom,
kevés lenne fele-fele,
fánkból több is férne bele!
Éppen ezért nem is bánom,
amiért nincs elefántom!
Kiss Anna: Hős
keresd meg a seholnincs várat
szabadítsd meg a kővéváltat
kisujjaddal fordítsd a zárat
s köd előtted köd utánad
kisujjaddal fordítsd a zárat
s köd előtted köd utánad
szakítsd le a fekete vértet
világos legyen visszatérted
2011. március 29.
Áprilist váró, bolondos, vidám verseket keresve akadtam rá Kiss Benedek kokasos rigmusára. Kerestem hozzá még pár kakasos versikét, hogy egy egész csapat kukorékolhasson április érkezésének örömére.
Nyulász Péter
Farka tarka, mint egy koktél,
kapirgáló tyúkok közt él.
Korán reggel rikolt nagyot,
ő ébreszti fel a Napot.
Mi az?
Nyulász Péter: Miazmég (kitalálós versikék), Móra, 2010.
Kiss Benedek: A kokas lakodalma
A kis kukac
földbe bútt,
földbe bútt,
van neki ott
alagút,
alagút,
följön, lemegy,
ki-be jár,
talán részeg
a betyár.
De a kokas
földre csíp,
földre csíp,
a csőre is
csücsörít,
csücsörít,
édes lelkem,
mindenségem,
te leszel a
feleségem –
vagyishát: az
eleségem!
Kiss Benedek: Fénnyel, füttyel, Holnap Kiadó, Bp., 2009.
Németh Zoltán: a kakas olyan állat…
a kakas olyan állat,
amelynek csak hímjei vannak.
hogy honnét születik mégis
az a sok kakas, ezt még
nem találták föl.
Németh Zoltán: Állati nyelvek, állati versek, Kalligram 2007.
Tamkó Sirató Károly: A kis kakas
Kukurikú...
Megszólalt a kiskakas,
tarkatollú, tarajas:
KUKURIKÚ...
a diófa de magas!
Az én hangom magasabb...
oda száll föl
Kukurikú...
ahol jár a tüzes nap!
2011. március 14.
Végre beköszöntött a tavasz. Három erdélyi származású költő versét ajánlom most - köztük Balázs Imre Józsefét, aki idén József-Attila díjat kapott. Ezúton is gratulálok neki!
Balázs Imre József: Tavaszi tündérek
Tavasszal tündérek szállják meg az erdőt,
ággal csiklandoznak minden kicsi felhőt.
A felhők kuncognak, cseppeket hullatnak,
májusi esőkkel mindent meglocsolnak.
Fogócskát játszanak tündérek s szél-lányok,
messzire látszik pördülő szoknyájuk.
Balázs Imre József: Hanna-hinta, Koinónia, 2009.
Lászlóffy Aladár: Csudaóra
Eltettem egy magot,
elpakoltam szépen,
eltelt három hónap,
meg is maradt épen.
De ha most a földbe
dugom ezt a magot,
alig egy hét alatt –
látok csudát, nagyot.
Ez a csuda: ahogy
a magocska éled,
elárulja nekem,
milyen is az élet –
Minden magban van egy
titokzatos óra,
tavaszi hajnalon
cserreg virradóra.
Markó Béla: A pitypangok királya
Ahogy a nap az égre felkel,
s ahogy már jó meleg a reggel,
egyszerre nyílik ezer pitypang,
egyszerre néz, egyszerre rikkant,
kicsik vagyunk itt lent a réten,
de lám csak, odafent az égen:
hogy fénylik sárga bóbitája,
ott él a pitypangok királya!
Forrás: Navigátor, kortárs gyerekirodalmi lexikon, Szerk: Lovász Andrea, Cerkabella Kiadó 2010.
2011. február 24.
Közeleg március 5., amikor a Pagony egy napra Pécsre költözik. A találkozó örömére választottam ezt a várossorolót. Sokaknak talán Halász Judit feldolgozásában is ismerős...
Szepesi Attila: Városok
Tornyos Szeged híres város,
nincsen ottan utca sáros,
rózsát öntöz a mészáros,
cinkét árul a bazáros.
Magasan áll Győrnek vára,
meg ne állj ott éjszakára:
kezed Duna nádja vágja,
lábad Rába rákja rágja.
Debrecenben decemberben
minden sámfa kirügyezzen,
minden vállfa levelezzen,
arany násfa megteremjen.
Muzsikás Pécs török város,
még a templom is turbános,
a cégtábla elefántos,
a hegyoldal kardvirágos.
Nyíregyháza hideg verem,
kilincsre fagy a tenyerem.
Háztetőkön, erkélyeken,
muskátlifán alma terem.
Régi Buda városában
rigók laknak kertes házban,
papagájok tornyos házban,
pincsikutyák palotában.
2011. február 12.
Valentin-nap előtt mi más következhetne, mint néhány szép, mai gyerekvers a szerelemről.
Kiss Ottó
Tegnap Márió, az új szomszédunk
kisfia azt mondta, hogy
egy kislányt csak akkor
lehet megszeretni, ha az
mindent kétszer mond.
Az én mamám viszont azt mondta,
hogy ezek gyerekes dolgok,
és a gyerekes dolgokat
egy magamfajta nagylány
már nem hiszi el.
És én a mamának adok igazat.
És én a mamának adok igazat.
Kiss Ottó: Csillagszedő Márió, Móra Kiadó, 2009.
Ijjas Tamás: Zsófi haja
Zsófi haját senki sem húzza meg, pedig
sokkal szebb, mint az enyém. Hosszabb
is, meg fényes, mint a Nap. Az enyém,
olyan fekete, mint anyu reggeli kávéja,
egyszer megkóstoltam, fuj, nagyon keserű.
Imi, Pisti, Kari meg az összes fiú mégis
az én hajamat huzigálja, meg ha indiánosat
játszanak engem skalpolnak meg először,
utánam meg a Sacit, de Zsófit mindig
kihagyják. Egyszer megkérdeztem őket,
miért kerülik Zsófit, pedig neki sokkal
szebb van. Imi azt mondta, mert apukájával
este mindig megnézik az eget, és az én hajam
olyan, mint a csillagos éjszaka, Zsófi haja
meg unalmas, mint az ovis tojásleves. Pisti
azt mondja, hogy olyan hajam, mint amikor
a mamája sűrű fahéjfelhőt szór a tejbepapijára,
Zsófi haja fényes, de este bármikor fel lehet
kapcsolni a lámpát, nappal meg ott a nap.
Kari szerint olyan hajam van, mint a nagyijának
a régi fényképeken, de a nagyija először teljesen
fehér lett, most meg mióta kórházban van, és
valami sugarak világítanak át a testén, szegény
megkopaszodott. Zsófinak sosem lesz olyan
haja, mint a nagyijának, sosem lesz olyan sötét,
sosem lesz olyan fehér, sosem lesz olyan kopasz.
Forrás: Aranysityak (antológia), Csodaceruza Kiadó, 2010.
Varró Dániel: sms #6
hogy mondjam el milyen nagyon szeretlek én ha bakker
nem áll rendelkezésre több csak 160 karakter
Varró Dániel: Szívdesszert, Magvető Kiadó 2007.
2011. február 6.
Ma Dorottya napja van, ezért mindenképpen szerettem volna Dorottyás gyerekverssel kköszönteni az ünnepelteket. Csokonai Dorottyáján kívül azonban csak Lackfi János Dorottyás versei jutottak eszembe. Ezeket nagyon szeretjük, de aztán belém hasított a felismerés, hogy van még egy gyerekvers, amiben szerepel Dorottya. Sőt, Balázs is, ami az elmúlt hét egyik jeles névnapja volt. Mi több, Piroska is, a szintén nem túl régen elmúlt névnap. A "többség dönt " elve alapján ezért következzen most egy részlet Csukás István Sün Balázsából.
Csukás István: Sün Balázs (részlet)
Erdőszélen, erdőszéli 
tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.
Hogyha jól bevacsoráztak,
Szűk lett nékik az a ház,
S előfordult ilyenkor,
Hogy kívül rekedt Sün Balázs.
Furakodott, nyomakodott,
Morgott, perelt dühöngve,
Semmit se ért, mit tehetett,
Lefeküdt a küszöbre.
Telt az idő, múlt az idő,
Éjre éj és napra nap.
Egyre többször fordult elő,
hogy a házból a legkisebb kimaradt.
- Ebből elég! Torkig vagyok! -
kiáltott fel Sün Balázs.
- Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk ez a ház.
- Éppen ezért én elmegyek,
Szerbusz néktek hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!
Miután így elbúcsúzott
Fogta magát, elindult.
Lába nyomán
Porzott a vén gyalogút.
Így baktatott, így poroszkált.
Szomszéd tölgyig meg sem állt.
Ottan aztán sürgött, forgott,
Árkot ásott, falat emelt,
Tetőt ácsolt, ajtót szegelt,
És mire a nap leszállt,
Épített egy kalyibát.
Aki pedig az egész mesét szeretné végighallgatni (Molnár Piroska előadásbáan), megteheti a mese tv-n, ha ide kattint!
2011. január 31.
A mi iskolánkban ezen a héten áll a bál: alsós farsang, felsős farsang, jelmezverseny (és szülői értekezletek:-)
Nyulász Péter farsangos versével várjuk a nagy napot!
Nyulász Péter: Farsang
Van egy vágyam: gomba lenni, nagyra nőni fél nap alatt,
lenne rajtam csipkegallér, és egy jó nagy pöttyös kalap.
Meggondoltam, mégse gomba, inkább messze szálló lepke,
fejem búbján két kis csápom, hátamon meg szárnyam lenne.
Pille nem jó, hanem cica!
Elég lesz egy csíkos ruha,
cérna bajusz, hosszú farok,
láthatnák, hogy macska vagyok.
Talán mégis rendőr inkább, tányérsapkás, komoly, délceg,
esetleg egy kalóz vezér, vagy egy fehér lovas herceg.
Van még pár nap eldönteni, mi legyen a tuti jelmez,
az a fő, hogy nemsokára felvonulós jelmezbál lesz:
ágyú dördül, sípszó harsan: fület sértő-bántó fals hang.
Dudafújó, kerepelő, télkergető, zsongó farsang.
Forrás: Navigátor, Gyerekirodalmi lexikon és böngésző, Cerkabella, 2010.
2011. január 21.
Bár a hagyomány szerint már Vízkereszt óta tart a farsang ideje, a legtöbb iskolában és oviban az első félév lezárása után, februárban kerül sor a jelmezbálra. A következő hetekben farsangos versek következnek a mulatságra készülődés jegyében!
Gyárfás Endre: Varjúfarsang-Kárkarnevál
Szól a Csóka:
- Varjú Vendel!
Holnap bál lesz,
ne feledd el!
Diszkógöncben
vagy frakkban,
légy ott,
hiszen farsang van;
fürge szárnyán
mókát szállít
január.
Ám a Varjú
ennyit mond csak:
- Kár, kár, kár.
Végül persze
elmegy Vendel,
polkázik a
verebekkel,
tangózik a
sirállyal,
mulattatja
vidám dal.
S mikor farsang
farkát húzza
február
így szól Vendel:
- Kár, hogy elmúlt,
kár, kár, kár.
Forrás: Navigátor, Gyerekirodalmi lexikon és böngésző, Cerkabella, 2010.
2011. január 14.
Az utóbbi hetekben Vilmos (aki most 3 éves) egyre inkább érdeklődik a hét napjai iránt. Számolgatja, melyik nap mi vár rá, mikor kell oviba menni, melyik nap lesz itthon papa is reggel. Az ő kedvéért most két olyan verset választottam, amiben a hét napjait is felsorolják a szerzők.
Cseh Katalin: Sárkánynaptár
Hétfőn rossz a kedvem,
bús az első fejem.
Kedden víg vagyok,
másik fejem ragyog.
Szerdán öl az unalom,
harmadik főmet vakarom.
Csütörtökön a negyedik
fellegekbe emelkedik.
Pénteken az ötödik
élménnyel telítődik.
Szombaton a hatodik
a többivel hadakozik.
A hetedik – vasárnap –
naphosszat szunyókálhat.
Hét fejem van, kérem szépen,
magamat én hétszer érzem.
Cseh Katalin: Sárkánykórus, Móra, 2008.
Varró Dániel: Napsoroló (ezt elfoglalt kisbabáknak kell mondogatni)
Hétfőn
nézegettem értőn.
Kedden
habos fürdőt vettem.
Szerdán
teszteltem a verdám.
Csütörtökön
kenegették a köldököm.
Pénteken
sírni voltam kénytelen.
Szombaton
cóscsáltam a vombatom.
Vasárnap meg (alig vártam)
egész nap csak kalimpáltam.
Varró Dániel: Akinek a lába hatos, Manó Könyvek Kiadó, 2010.
2011. január 7.
Nehezen indultak be nálunk a reggelek. Igaz, amíg lehetett az iskolaudvaron korcsolyázni, szívesebben mentek alányok. De hirtelen jött olvadással együtt az iskolába menős kedvük is elpárolgott.
És milyen különös: két reggeli vers is hasonlóképpen idézi fel ugyanazt a hangulatot...
Kiss Gabriella: Reggel
Mázas bögre a reggeli köd,
a házunk omló kiflicsücsök.
Olvad a tejben a tegnapi hó,
a tegnapi sár üledékkakaó.
Úszunk benne, kicsiny mazsolák,
két harapás a kalácsnyi világ.
Forrás: Aranysityak (antológia), Csodaceruza Kiadó, 2010.
Lackfi János: Felhőevő Dorottya
Reggel óvodába menet
felhőt szedek, eszegetek.
Ködnek hívják, ül vastagon
az utcákon, az ágakon.
Mindenütt porzik, mint a por,
bolyhos, mint a vattacukor.
Hozzá mindenfélét falok:
sok köddel meszelt ablakot,
ködös fákat, ködös tetőt
és ködös madáretetőt,
ködkrumplipürével rakott
villanydrótot szopogatok,
hozzá még elropogtatok
sok ropi-villanyoszlopot:
mire pár házat lenyelek,
a hasam majdnem kireped.
Szerencsére épp annyi hely
marad bennem, amennyi kell,
és belém fér az óvodás
reggeli: kakaó, kalács.
Lackfi János: A Bögre család újabb kalandjai, Noran Kiadó, 2007.
|