2009.
2009. december 30.
Boldog új évet, türelmet, elégedettséget, sok szép könyvet, valós és lelki kalandozást kívánok mindenkinek!
Weöres Sándor: Újévi köszöntő
Pulyka melle, malac körme
liba lába, csőre -
Mit kívánjak mindnyájunknak
az új esztendőre?
Tiszta ötös bizonyítványt,
tiszta nyakat, mancsot
nyárra labdát, fürdőruhát,
télre jó bakancsot.
Tavaszra sok rigófüttyöt,
hóvirág harangját,
őszre fehér új kenyeret,
diót, szőlőt, almát.
A fiúknak pléh harisnyát,
ördögbőr nadrágot,
a lányoknak tűt és cérnát,
ha mégis kivásott.
Hétköznapra erőt, munkát,
ünnepre parádét,
kéményfüstben disznósonkát,
zsebbe csokoládét.
Trombitázó, harsonázó,
gurgulázó gégét,
vedd az éneket a szádba,
ne ceruza végét.
Teljék be a kívánságunk,
mint vízzel a teknő,
mint negyvennyolc kecske lába
százkilencvenkettő.
2009. december 22.
Köszöntse az idei karácsonyt egy nyolcvan évvel ezelőtti és egy egészen friss vers. Mindenkinek sok örömet, szeretetet, önfeledt, boldog órákat és meghitt együttlétet kívánok a téli szünetre, karácsonyra!
Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony
Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi fínom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?
Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.
Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhitat
minden szívet átitat.
Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.
Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!
Balázs Imre József: Borzas csillag
A Hold udvarából jöttem,
azóta sem fésülködtem.
Borzas Csillag a nevem,
kissé kócos a fejem.
Sugaraim rendezgették,
nappal sapkával befedték.
Elszöktem egy hűs hajnalon,
most egy csillagszórón lakom.
Hogyha gyufa közeleg,
ide-oda szökdelek.
S hogyha már pihennék végre,
visszaköltözöm az égbe.
(Balázs Imre József: Hanna-hinta, Koinónia, 2009.)
2009. december 13.
Az első hópihék örömére!
Szabó T. Anna: Hóhullásban
Hóhullásban sok pihe hull:
egy pihe sem lesz így egyedül.
Egyedül nem jön, nincsen kedve:
egyedül a hópihe csak dideregne.
Egymaga nem jön: százan jönnek,
kavarog a sok pihe, hullanak, esnek,
kavarog százezer, hull millió,
perdül és táncol és kanyarog a hó.
A földre leérve összefogóznak,
tolldunnának, lágy takarónak,
belepik az utcát, a tereket, a várost,
Szentendrét és Budafok-Hárost.
belepik a ligetet, belepik a szigetet,
összefogózva már nem didereg,
már nem fázik a sok pihe-csillag,
tollpuha paplana csillog-villog.
Alszik alatta a rét meg az erdő,
könnyű a dunna, pihepuha felhő,
alszik a föld és a földben a búza,
hótakaróját magára húzza.
Csend van, csend van, semmi se moccan,
ág sem roppan, cipő se koppan,
nyugszik és alszik a tér meg a táj,
csak a hó, csak a hó, csak a hó muzsikál.
(Friss tinta, Pagony - Csimota, Bp. 2005.)
2009. december 5.
Azt gondoltam, keresek egy Mikulásos verset, amiben nem hatalmas hóban, jégben tapos Mikulás, hanem sárban, esőben, avarban. De nem találtam. Pedig lehet, hogy a mai gyerekeknek többet mondana, jobban leírná a Mikulás-váró napok hangulatát a hideg eső, a gomolygó köd. Hiszen attól lehet még a konyhában finom süti-illat és hatalmas izgalom!
Ezúton kérem, hogy ha valaki tud esős-ködöd Mikulás verset, küldje el nekem! Nagy kíváncsisággal várom!
Most pedig álljon itt egy havas, hóemberes Mikulás vers, amit azért szeretek, mert egy kicsit mégis más, mint a magányosan érkező Télapóról szólók.
Jó Mikulásvárást mindenkinek!
Zelk Zoltán: Télapó és a Hóember
Én egy csókától hallottam,
csóka a toronytól,
a torony meg tavaly télen
hallotta a holdtól,
ha igazat mondanak a
csókák és a tornyok,
akkor én is tinéktek most
színigazat mondok.
Így kezdte a hold, a torony,
a csóka is így szólt:
az udvaron egy hóember
mit gondolt, nem gondolt,
azt gondolta, dehogy fog ő
egész télen állni,
ő lesz az első hóember,
ki megtanul járni.
Ennyit gondolt a hóember
egy szóval se többet,
s indulna már, mikor hallja,
jóestét köszönnek,
ő is köszön, ő is mondja:
"Jó estét kívánok!"
s látja, hogy egy piros csizmás
öreg ember áll ott.
"Jó, hogy jöttél, öregember,
épp ebben a percben
gondoltam, hogy útra kelek,
induljunk hát ketten.
Látom, nagyon öreg lehetsz,
fehér a szakállad,
lehet, hogy a világot már
kétszer is bejártad."
"Körül bizony kétszer, százszor
és még százezerszer -
feleli nagy nevetve a
piros csizmás ember -,
de nem gyalog, úgy nem győzném,
hanem szánon járok -
úgy nézzél rám, te hóember,
a Télapót látod!"
Így történt, hogy akkor este -
- látta, aki látta -
együtt szállt fel a hóember
s Télapó a szánra,
együtt vittek ajándékot
házról házra járva,
míg csak üres nem lett végül
a Télapó zsákja.
Ahány házba csak bementek,
ahányból kijöttek,
lett a répaorrú vándor
egyre-egyre könnyebb,
várták őket minden házban
kályhával, meleggel,
így olvadt el reggelre az
útra kelt hóember!
2009. november 30.
Mostanában annyian betegek, hogy nem árt különösen odafigyelni az egészséges táplálkozásra. Lehetne ebédre például egy kis spenót...
Finy Petra verseskötetének alcíme: versek óvodásokról. Jó kis kötet, jó kis versek - tényleg nem óvodásoknak, hanem azoknak, akik jól ismerik az óvodásokat vagy szeretnék még jobban megismerni őket. Például, hogy mi járhat a fejükben, miközben a spenótot turkálják.
Finy Petra: Parajos gőte (részlet)
(...)
Szóval ma főzelék lesz az ebéd,
ráadásul spenót.
Megtudtam, hogy a másik neve paraj.
Nem mintha ettől finomabb lenne.
A spenót ugyanis olyan,
mintha forró mocsarat ennék.
Viszont ebben a mocsárban bármikor felbukkanhat
egy parajos gőte,
ami úgy néz ki, mint amikor egy béka
lenyel egy kígyót,
vagyis elég vicces állatról beszélek.
Ez a gőte még mozgatja is a szemeit.
Igazi kis szemforgató.
És bugyborékoló hangon beszél, úgy, mint amikor
apa szájöblögetés közben mond valamit anyának.
Ezért szoktam turkálni az ételt,
hátha összefutok ezzel a lénnyel,
ami benne van a kétéltűekről szóló könyvemben,
és olyan aranyos a képek alapján,
hogy nehezen fogom csak kibírni,
hogy ne forgassam fel miatta az egész lábos spenótot.
(...)
(Finy Petra: Gréta garbója, Naphegy Kiadó 2009.)
2009. november 18.
Néhány hete jelent meg egy kis mondókás könyv, a Kerekítő Jakabosné Kovács Judit válogatásában. Csupa vidám, ismert és kevéssé ismert lovagoltató, dögönyöző, cirógató. Mindegyik mellett Kállai Nagy Krisztina szívet-lelket melengető rajzai, és ami a legfontosabb: instrukciók, leírások, hogy is rázzuk, cirógassuk, dögönyözzük az ölünkbe ültetett csemetét. Mert néha olyan jó tudni, milyen sorrendben a legjobb tapsolni, döcögni, csiklandozni. Azóta két éves Vilmos fiammal hatalmasakat szoktunk nevetni, miközben zötyögünk, gombolyítunk, kerekítünk. Érdemes beszerezni ezt a könyvet, rutinos mondókázóknak is!
Íme egy kis ízelítő Vilmos kedvencei közül. Aki az instrukciókra is kíváncsi, nézzen bele a könyvbe!
Cicuska, macuska,
Mit főztél, Katuska?
Kevertem babocskát,
Sütöttem pampuskát.
Ide raktam, oda raktam,
Utoljára jól bekaptam! Hamm!
Itt a patkó,
Itt vannak a szögek,
Durr, durr, durr,
Beverjük a szögeket!
Sűrű erdő,
Kopasz mező,
Pillogója,
Szuszogója,
Tátogója,
Ez itt meg a csiklandója!
Kerekítő - ölbeli játékok, mondókák 1. Naphegy Kiadó, 2009.
2009. november 11.
Márton-nap alkalmából egy jó kis libás vers!
Tordon Ákos: Libabolt
-Libapapucs kapható!-
gá-gá-gágog Lúdanyó.
-Válogathat minden liba,
van itt piros, sárga, lila,
zöldesbarna, szürkéskék...
Nézzék, itt a feketék!
Príma papucs, el nem vásik,
soha többé nem kell másik!
Minden méret kapható!
Minden papucs eladó!
Hosszú a sor, rövid a nap,
de a végén mindenki kap
papucsot a lábára,
csak teljék az árára.
2009. november 2.
Az őszi szünet elmúltával nálunk valahogy egyre nehezebben indulnak a reggelek. A ködös, hideg, esős iskolába indulások főleg az elsős Borinak esnek nehezére. Hiába közeledik viharos gyorsasággal a várva várt hetedik szülinapja...
Lackfi János: Felhőevő Dorottya
Reggel iskolába menet
felhőt szedek, eszegetek.
Ködnek hívják, ül vastagon
az utcákon, az ágakon.
Mindenütt porzik, mint a por,
bolyhos, mint a vattacukor.
Hozzá mindenfélét falok:
sok köddel meszelt ablakot,
ködös fákat, ködös tetőt
és ködös madáretetőt,
ködkrumplipürével rakott
villanydrótot szopogatok,
hozzá még elropogtatok
sok ropi-villanyoszlopot:
mire pár házat lenyelek,
a hasam majd kireped.
Szerencsére épp annyi hely
marad bennem, amennyi kell,
és belém fér az iskolás
reggeli: kakaó, kalács.
(Lackfi János: A Bögre család újabb kalandjai, Noran Kiadó, 2007.)
2009. október 19.
Múlt héten a Munkácsy Mihály Művészeti Általános Iskolában jártam vendégségben. Mindig nagy élmény számomra, ha iskolákba, könyvtárakba mehetek - csuda jó a gyerekekkel és tanítóikkal beszélgetni, a kérdéseikre megfelelni. Most külön örömben is részesültem: egy hatalmas csokor gyerekrajz és nagy kosár virág melett négy gyerek Ruminiről szóló verse is várt. Álljon itt közülük az egyik. (A másik három - és a legjobb rajzok is felkerülnek hamarosan a Ruminis oldalra!)
Nemes Lilla: Rumini, a kisegér
Rumini, a kisegér
mindig eszes, sosem fél.
Azt gondolta, nem hiba,
ha az ő vezére lesz Rizsa.
De szerencsére arra járt
Bojtos Benedek, a kapitány.
Egerünket megmentette,
inasának is megtette.
Szélkirálynőn várta már
Balikó, a jó barát.
Ott volt még sok bátor matróz:
Frici, Roland, Ajtony, Negró.
A sötét Ragacs-tengeren
polip marasztalta őket szüntelen.
Rumini kitalálta,
talán segít majd sok láda.
A polipot megetette,
a Szélkirálynőt megmentette.
Volt még számos kalandjuk,
könyvbe zárva olvashatjuk.
Olvasd te is, kis barátom!
Van belőlük most már három!
2009. október 12.
Megérett a vadgesztenye. Most már biztos minden kisgyerekes családban kosárszám áll otthon a sok gyönyörű barna golyócska. Most aztán készülhenek Kipkopp és Tiptopp babák, bocik, kutyák. Nálunk- Vilmos kedvéért - még egy versenyautót is sikerült összetákolni.
Rónay György: Mese a gesztenyefáról
Jó alatta, hűs alatta:
ez az égigérő nagy fa.
Tenyér minden levele;
s neve is van: GESZTENYE.
(...)
Hogyan él? - ezt kérdezed?
Ezt is elmondom neked.
Tavasszal tán nincs is szebb fa:
minden ága csupa gyertya,
gyertyavirág minden ága,
világít az éjszakába.
Később, mikor itt a nyár,
az egész fa lombban áll,
s ahol a sok gyertya égett,
nevel zöld kis sünikéket.
Lesz azokból őszre aztán
sok-sok szúrós gömb a nagy fán:
pattan héjuk, ha megértek,
s kiejtik a gesztenyéket,
barnul akkor a lomb zöldje;
kívánkozik le a földre
s hullton hullik a levél.
Mire beköszönt a tél,
nincs csak a fa puszta váza:
levéltelen törzse-ága.
Szigorúan, feketén
varjú ül a tetején
s rekedt hangon mondja: kár.
Kapja magát, tovaszáll.
2009. szeptember 23.
Szeptember 30. a Népmese Napja. Kívánok mindenkinek erre a napra (is) sok szép mesét, játékot, öreg királyt, sárkányt, szóló szőlőt, mosolygó almát, csengő barackot. Itt pedig álljon egy olyan vers, ami Mátyás király egy mesébe illő cselekedetét örökíti meg.
Havasi Attila: A szilvásgombóc
Mátyás király, kit respektált az ország,
és tetteit ma példaként idézik,
szerzett egy félkilónyi zsemlemorzsát,
vagy másképp mondva 50 deka prézlit.
Markáns uralkodó módjára nyilván
nekifogott gombócot gyúrni rögtön,
s mert jó király volt, tett beléje szilvát,
beszterceit, nagyobbat, mint az öklöm.
És rendezett az udvar díszebédet,
s gombócot ettek hat napon keresztül,
s a maradék a hegedősöké lett
szilvástul-prézlistül meg mindenestül.
(Havasi Attila: 1001 magányos rinocérosz, Szignatúra könyvek, Alexandra Kiadó, 2007.)
2009. szeptember 14.
Kántor Péter: Őszre fordul
Őszre fordul, alacsonyan
repülnek a fecskék.
Hűvösödnek, rövidülnek
a tóparti esték.
Kiülünk egy piros padra
bámészkodni hosszan.
Nem is tudom, jóban vagyunk
te meg én, vagy rosszban?
Hogyha éppen jóban vagyunk,
akkor jól van éppen.
Ha meg éppen rosszban vagyunk,
béküljünk ki szépen.
Őszre fordul, hűvösödnek
a tóparti esték.
Hosszú útra készülődnek,
röpködnek a fecskék.
(Kántor Péter: Kétszáz lépcső föl és le; Móra Kiadó, 2005.)
2009. szeptember 6.
Az idei iskolakezdés nálunk különlegesen nagy izgalommal járt: Lilu felső tagozatos lett, Bori elkezdte az első osztályt. A tanulás első hetét Bujor Anna vicces soraival búcsúztatjuk.
Bujtor Anna: Sárkány-tanoda
A sárkány-tanodában
lángóra van éppen,
pad, tábla és ceruzák
nem maradnak épen.
Lángol már az iskola,
nincs holnapra lecke,
sok vásott sárkánykölyök
szalad hétfejvesztve.
2009. augusztus 4.
Kalász Márton: Nyaralás
Két kislány a szigeten,
nem ismeri senki sem.
Bemennek a faluba,
ugat rájuk sok kutya.
Két kislány a szigeten,
nincs még ott egy hete sem.
Bemennek a faluba,
nem ugat, csak egy kutya,
Két kislány a szigeten,
mosolyogják szívesen.
Bemennek a faluba,
pajtásuk minden kutya.
2009. július 28.
A balatoni nyaralásaink egyik kötelező állomása a Veszprémi Állatkert. Idén kedvenceink a csapatosan jövő-menő vidrák, és az agutik, akiknek kétszer örültünk: először, amikor megpillantottuk őket, másodszor, amikor kiderült, hogy a bohókás állatok nevét már rég ismerjük Tóth Krisztina verséből!
Tóth Krisztina: Aguti
Párás brazil erdők nagy fái között
ugrál a hőségben a sárga aguti.
Furcsa, hogy nem üti meg a guta,
pedig nem ehhez öltözött, az tuti.
Aranyos színű prém van rajta,
jól érzi magát benne, ugrál,
selymes pici rágcsálófajta,
piszok jól fut, jobban a nyúlnál.
(Tóth Krisztina: Állatságok; Magvető)
2009. június 27.
Vidám családi nyaralást, sok együtt töltött órát és nagy kirándulásokat kívánok mindenkinek nyárra.
Kántor Péter: Hullámok
Hullámzik a fű a réten,
hullámzik a föld, a dombok,
fel-feltűnnek, elsuhannak
kis vitorlák - templomtornyok.
Hullámvölgyek, hullámdombok,
egyik szőke, másik barna,
messze nyúló vékony füstcsík -
országút szalagja rajta.
Mikor a szél belefésül,
egyszer sárgán, máskor kéken,
egyszer zölden, mint a zöld tó,
hullámzik a fű a réten.
Kántor Péter: Kétszáz lépcső föl és le; Móra Kiadó, 2005.)
2009. június 16.
Közeleg a Múzeumok Éjszakája (június 20.). Persze nem csak ilyenkor jó mulatság kiállításra, múzeumi rendezvényre menni, de ez szinte kihagyhatatlan alkalom. A következő versrészletet pedig már régóta "tartalékolom" erre az alkalomra: Nemes Nagy Ágnes lenyűgöző meséje (versben és prózában, váltakozva) a művészet hatalmáról. Lélegzetelállítóan könnyed verselés, gyönyörű mese. Nagyobbacska gyerekeknek és mesét kedvelő felnőtteknek egyaránt ajánlom!
Nemes Nagy Ágnes: Az aranyecset (részlet)
Járt a hegyélen, sűrü cserében,
parti szegélyen, sás közepében,
mégiscsak egy járt mindig eszében:
festeni,
festeni,
festeni szépen.
(.)
- Madár se szállhat,
hal se cikázhat,
hal se cikázhat gyönge habon,
hogy le ne fessem, megfogadom,
targally hegyével,
ujjam begyével,
festő leszek majd, megmutatom!
Azontúl festett hóban és hőben,
rőzse alatt is görnyedezőben,
véste a képet vakarókővel,
kente bambusznád ól-meszelővel,
pingálta kínban, pingálta lázban,
kifestett minden falat a házban,
föl, föl, a kamra mennyezetéig,
festette volna akár az égig -
mért is ne? Minden igazi kép volt,
ecset a szálfa, selyem az égbolt,
falra festette a szalmazsákot,
zsákvászon ingét, bársonypalástot,
mind, amit látott,
mind, ami megvolt,
mind, amit vágyott,
mind, ami nem volt.
(Nemes Nagy Ágnes: Az aranyecset, Holnap Kiadó, 2008.)
2009. június 8.
Ma ér véget a 80. Ünnepi Könyvhét és 8. Gyerekkönyvnapok. A könyvheti újdonságok számomra egyik legkedvesebb darabja Lackfi János és Vörös István közös verseskönyve, az Apám kakasa, amelyben a két kortárs költő klasszikus magyar gyerekversekre ír változatokat. Minden eredeti vers mellett találunk egy Lackfis és Vörös Istvános átiratot.
Bár a könyv nem olcsó mulatság, mégis megéri beruházni: nagyobb gyerekek és versszerető felnőttek számára kitűnő csemege, irodalmi játék, magyartanároknak pedig kimeríthetetlen kincsesbánya. Kiállítása egyszerűen gyönyörű: vastag, igényes papírra nyomott oldalait Molnár Jacqueline remek illusztrációi díszítik.
Petőfi Sándor: Anyám tyúkja (részlet)
Ejh, mi a kő! Tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!
(...)
Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál, mindig emberül szolgáltál.
Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhúsra,
élj a tyúkkal barátságba'...
Anyám egyetlen jószága.
Lackfi János: Apám kakasa (részlet)
Ej, mi a szösz, kakas szaki,
csak nem a szobában lakik?
Megzakkant tán az öregem,
s beengedi ide nekem?
(...)
Macska, téged arra intlek,
ne lépj túl bizonyos szintet!
Kakasnak erős a csőre,
vagdos vele nyakra-főre.
Láttam már félszemű kandúrt,
biztosítlak, jól elrandult!
S ha a harcban nem nyuvadsz ki,
hát apám fog agyoncsapni!
Vörös István: A kidobott tévé (részlet)
(...)
Ezért aztán szép új tévé,
nyugodtan lehetsz a másé,
iparkodjál, ne legyen ám
képek szűkében a hazám.
Képből élünk, képet eszünk,
képek mögött az életünk.
A szemétről majd elvisznek,
kerekes kocsira tesznek,
Szétszerelnek, összeraknak,
másvilágra nyíló ablak.
Az ég volt a régi tévé,
azt ugyan ma ki is nézné.
Nem érthető felhőformák,
a Fiastyúk, a Kos és Rák.
És a szél a magyarhangja.
Ezért van rég kikapcsolva.
(Lackfi János - Vörös István: Apám kakasa, változatok klasszikus magyar gyerekversekre; Noran, 2009.)
2009. május 29. 
Gyereknapi ajándék: egy régi-régi mesém, amely eddig még sehol sem jelent meg. A Krúdy Gyula Könyvtár rajzpályázatának díjnyertes rajzaival illusztrálva!
A mese elolvasásához kattintson ide!
2009. május 25.
A közelgő gyereknap örömére Havasi Attila vicces verse egy nagyravágyó gyerekről, és a problémák kezelésében nagy jártasságról tanúbizonyságot tevő szüleiről.
Havasi Attila: Samu avagy a kompromisszum
Samu nevű mamutom egy igen böhöm állat,
de ha lágyan simogatom, halkan trombitálgat.
Samu mamut, Samu mamut,
szőröd puha, mint a pamut,
senki sincsen jámborabb tenálad.
Samu mamut szomorú, mert nem mehet a házba,
kis gazdája mellé pedig se szívesen mászna.
Meg kell kérni aput, anyut,
Engedjék be szegény Samut,
vegyenek egy böhöm házat, költözzünk Pomázra.
Apu, anyu megfontolták, úgy döntöttek, mégsem,
de azt hagyták, hogy az ajtót böhömebbre véssem.
Így történt, hogy Samu mamut
ma éjjel már velem aludt -
apu, anyu, nagyok vagytok gyermeknevelésben!
(Havasi Attila: 1001 magányos rinocérosz; Szignatúra könyvek, Alexandra kiadó 2007.)
2009. május 15.
Mostanában valahogy nem tudok úrrá lenni a rendetlenségen. Pedig felszámolásához hathatósan hozzájárul - legalábbis a maga módján - Lilu, Bori, Dalma, Vilmos. Ráadásul felettünk zajlik a lakásfelújítás. A következő vers - főleg az utolsó előtti sor - nagyjából tükrözi az itthoni állapotokat.
Kiss Benedek: Zene-Bona, Szana-Szét
Egy szobának két sarkában
két hatalmas tartomány van:
egyik Szana, másik Szét,
én lakom a közepét.
Szana népe vásározik,
Szét is nyomban kirakodik.
Szana-Szét, Szana-Szét:
én lakom a közepét.
Máskor a szoba két sarkában
más két kies tartomány van:
egyik Zene, másik Bona,
meg nem békélhetnek soha.
Zene ha zendül, Bona már legott
veri a vödröt, mint az üstdobot.
Zene-Bona, Szana-Szét:
(míg világgá nem szaladok)
én lakom a közepét!
(Kiss Benedek: Csiga, csiga, facsiga; Forrás Könyvek, Kecskemét, 1976.)
2009. május 6.
A közegő Madarak és Fák napja örömére.
Orbán Ottó: Madarak
Nézd, Kati,
madarak!
Suhognak a nap alatt.
Itt repülnek,
ott repülnek,
sürgönydrótra települnek,
soha nem szédülnek.
Fekete a szárnyuk,
fehér a mellényük,
ha nem piszkálod az orrod,
fölülhetsz melléjük.
(Orbán Ottó: Kati-patika. Móra)
2009. április 28.
Április 30: a méhek napja Magyarországon. Jók ezek a kiemelt napok, szeretem, hogy van valami többlet, amire egész nap gondolni lehet. A lányaim ovijában még méhes kiállítás is nyílt, méhészálarccal, méhész eszközökkel és más izgalmas tárgyakkal.
Weöres Sándor: Dongó
Szedek itt, szedek ott
fűvön ingó harmatot.
Érzem sütni a napot,
minden harmat elfogyott.
Szedek ott, szedek itt
virágmézet, tavaszit.
Már a méhek jártak itt,
üres bimbó beborít.
Zum-zum-zum, zöm-zöm-zöm,
tátogat a bödönöm.
Mégis legyen örömöm,
füled telizümmögöm.
2009. április 22.
Holnap kezdődik a XVI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál - ahol rengeteg érdekes program és új könyv várja a gyerekeket is.
Gazdag Erzsi: Mesebolt
Volt egyszer egy mesebolt,
abban minden mese volt.
Fiókjában törpék ültek,
vízilányok hegedültek.
Öreganyók szőttek-fontak,
apró manók táncba fogtak.
Kaszás pók varrt az ablakban,
lidérc ugrált az udvarban.
A lámpában ecet égett.
Az egylábú kettőt lépett.
Cégére egy tündér volt. -
.Ilyen volt a mesebolt.
(Gazdag Erzsi: Mesebolt; Papirusz Duola Kiadó)
2009. április 20.
A hétvégét a lányok megint Aliznál töltötték, a tanyán. Nincs is ennél nagyobb élvezet, reggeltől-estig meg sem állnak a rengeteg kecske, birka, kutya, macska, szamár és tyúk között. A kecskéket legeltetik, a bárányokat cumiztatják, összegyűjtik a tojást, gyönyörködnek a házban a zebrapintyekben, és ha már a csacsifogatozáson is túl vannak, jöhet a legfőbb élvezet: fel szabad ülni Abdul, a ló hátára. A tanya az egyetlen hely, ahonnan soha nem akarnak hazajönni a gyerekeim.
Nemes Nagy Ágnes: Tarka ló
Ment az utcán tarka ló.
Barna-fehér volt a ló,
fényes nyaka, fényes feje,
mint héjából most-kibújt
barna-fehér vadgesztenye.
Mentem volna eléje,
elmaradtam mögéje,
barna-fehér sálja volt
(úgy értem, hogy sörénye).
(Nemes Nagy Ágnes: Mennyi minden; Móra Könyvkiadó, 1975)
2009. április 18.
Amióta ilyen gyönyörűen kitavaszodott, Vilmossal állandóan kint vagyunk. Hol babakocsival sétálunk, máskor csak bóklászunk a környező utcákban. Célunkat Vilmos két szóban szokta összefoglalni: cica, vau-vau.
Nemes Nagy Ágnes: Mi van a titkos úton?
Mi van ott a kis uton,
csöndes uton, titkoson?
Macska van ott, macska van,
ül magában, titkosan.
Fényes szeme, zöld szeme
orgonafa levele.
Egyszer aztán talpra pattan,
ugrik, ugrik, láthatatlan -
Aztán csak a szél oson
titkosan a titkoson.
(Nemes Nagy Ágnes: Mennyi minden; Móra Könyvkiadó, 1975)
2009. április 12. Húsvét.
Néhány kevésbé ismert népi locsolóvers Húsvét hétfőre:
Kelj fel párnáidról, szép ibolyavirág, 
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen az ég harmatával,
Teljék a tarisznya szép piros tojással!
Ne fussatok, lányok,
Öntözködni jöttem,
Üvegembe szagos
Rózsavizet tettem.
Aki ettől is fél,
Bizony kényes lányka,
Én meg se locsolom,
Nem is nézek rája!
Harangoznak húsvétra
Leszakadt a tyúklétra.
Kezdődik a locsolás,
Mindenkinek jut tojás.
2009. április 8.
Kamaszkoromban úgy gondoltam: József Attila után teljesen fölösleges bárkinek is versírással fárasztani magát. Azóta némiképp változott a véleményem: megismertem és megszerettem számtalan József Attila utáni költőt, ma már klasszikusnak számító "nagy öregeket" és saját kortársaimat, a mai magyar szerzőket. De a költészet napja mégiscsak április 11, József Attila születésnapja. Ennek örömére álljon itt két vidám, mai gyerekvers, amelyek különösen közel állnak a szívemhez.
Orbán Ottó: Érdeklődő
Apa, figyelj, most kérdezek valamit,
te hallottál róla, hogy ez, ami itt,
ez az izé vagy, hogy úgy mondjam, micsoda,
ami innen jár le naponta oda,
vagyis úgy értem, hogy nem innen, csak itt,
és járni ugyan nem jár, ellenben közlekedik,
na szóval, hogy ez a ... tudod már mire gondolok,
ez a bizonyos, nagyon is fontos dolog,
ami leginkább akkor, amikor van az a hogyhívják,
persze, lehet, hogy máshol és máskor még inkább,
ha valaki példának okáért éppen egy ilyesmit keres.
Most mitől vagy már megint ideges?
(Orbán ottó: Eszterlánc, Móra, 1977.)
Tóth Krisztina: Milu
Jaj, a milu, a milu,
az nem ám valami ló,
két agancsa van, hatalmas,
ő a dél-kínai szarvas.
De nem látni soha arra,
mert már majdnem ki van halva,
lecsapolták a lápokat,
miket a milu látogat.
Aki kevés milu maradt,
az mind idegenbe szakadt.
A fogság nem túl felemelő,
de sok fű van és fele meló.
(Tóth Krisztina: Állatságok, Magvető, 2007.)
2009. április 1.
1967 óta tartják a nagy dán meseíró, Hans Christian Andersen születésnapján, április 2-án a gyermekkönyvek nemzetközi napját.
Kiss Ottó: Űrhajó
Az óvodában
van egy űrhajó,
amivel
bármelyik galaxisra
el lehet menni.
Mi legtöbbször
a Gutenberg galaxisra megyünk,
és ilyenkor az óvó néni is
velünk jön,
mert a Gutenberg galaxis
a könyvek birodalma,
és nem árt,
ha van ott valaki,
aki olvasni is tud.
Kiss Ottó: Emese almája; Pozsonyi Pagony 2006.)
2009. március 29.
A közelgő Bolondok napjára néhány bolondos vers
kicsiknek:
Weöres Sándor: A rátóti ürgepásztor
A rátóti ürgepásztor
álmodott egy vég kolbászról,
aztán álmát felkötötte
kéményben a rőzsefüstre.
Majd álmodott egy kabátról,
amely föl-le fut magától,
a kéménybe is fölszaladt,
elvitte a kolbászrudat.
(Zimzizim, Tercium Kiadó, Bp.)
és nagyoknak:
Tolnai Sándor: Kétsorosok (részlet)
Lövés feldobott pénzre
A cél fent
A fél cent
Diákcsíny
Megdöbben a tanári kar:
A szertárban a kanári tar!
Óceáni vulkán
Tenger mélyén hült salak,
Ott úsznak a sült halak.
Korszerűsítik a balatoni hajóparkot
Betömik a csónak lukát
S kötnek elé lónak csukát.
Jó tanács kezdő harcművészeknek
Nyílvessző talál húsába?
Kezdjen hát haláltusába!
Koldus a királyok bálján
Szegényt a kezükben kupákkal cukkolják,
Kínjait szájukban cupákkal kukkolják.
(Kinőttelek - versek kamaszoknak, Sziget Kiadó, 2005.)
2009. március 25.
Végre itt a tavasz!
Osváth Erzsébet: Tavasz, a várva várt
Ki csalogat
Napsugarat?
Távolba szállt
Madarakat?
Ki festi az eget
Kékre?
Hóvirágot
Hófehérre?
Ki ad bársonyt
A barkára?
Zöld ruhát a
Fázó fákra?
Tavasz ő
A várva várt.
Végre-végre
Ránk talált.
Örülnek a gyerekek,
Vetnek
Cigánykereket.
2009. március 19.
Hogy zsákban jöjjön végre a meleg!
Rákos Sándor: Három vándor
Baktat három vándor:
Benedek, József, Sándor -
elöl megyen Sándor,
Sándor után József,
József után Benedek:
ők hozzák a meleget!
2009. március 15.
Volt egyszer egy egyetemi újság a kilencvenes évek közepén-végén, az ELTE Bölcsészkarán. Akkori egyetemi hallgatók írták, szerkesztették, menedzselték. Sárkányfű volt a neve, és olyan, mára már befutott alkotói voltak, mint Karafiáth Orsolya, Varró Dani, Grecsó Krisztián, Cserna-Szabó András, Király Levente és még sokan mások. A Sárkányfű csapata '98-ban készített egy Petőfi-különszámot. Azóta is őrzöm, kiválóan sikerült. Itt jelent meg Varró Dani és Eörsi Sarolta fordítása, amelyet Petőfi Nemzeti dalának angol fordításából készítettek.
Március 15-i élményeimről többet is olvashat netnaplómban a Literán.
Petőfi Sándor: Nemzeti Dal
(National Song)
Kelj fel, magyar, szólít a hon!
Most változtass a sorsodon!
Hogy szolga légy-e vagy szabad,
Az itt a kérdés - dönts magad!
Magyarok Istene, esküszünk Terád,
Esküszünk Terád - hogy nem leszünk szolgák tovább.
Hisz sorsunk szolgasorba rántott,
Atyáink sírján ül az átok -
Kik szabadságban haltak, éltek,
Rabság porában mit henyélnek?
Magyarok Istene, esküszünk Terád,
Esküszünk Terád - hogy nem leszünk szolgák tovább.
Alávalóság gyáva roncsa,
Ki fél, hogy zászlaját kibontsa -
Ki többre tartja azt a nyamvadt
Éltét, mint jóhirét a honnak.
Magyarok Istene, esküszünk Terád,
Esküszünk Terád - hogy nem leszünk szolgák tovább.
(...)
Hol sírunknak lesz dudora,
Imádkozik száz unoka,
Egymást ölelve térdepelnek,
És szent nevünkről énekelnek.
Magyarok Istene, esküszünk Terád,
Esküszünk Terád - hogy nem leszünk szolgák tovább.
Adam Makkai fordítása nyomán angolból fordította Eörsi Sarolta és Varró Dániel (részlet)
2009. március 9.
Böjti szelek fújnak, viharos, kegyetlen szelek. Ráadásul névtelenek - se bora, se passzát, se számum...
Havasi Attila: Fenn a régi szélmalomban
Fenn a régi szélmalomban
szelek állnak nagy halomban;
misztrál, passzát, bóra, számum:
mind ugyan ki tartja számon?
Lenn a régi juhhodályban
bőg a nyáj uzsonnatájban,
de nem ér rá most a pásztor,
a malomban szelet számol.
(Havasi Attila: 1001 magányos rinocérosz. Alexandra Kiadó, 2007.)
2009. március 6.
Közeleg a Nemzetközi Nőnap, amit gerekkoromban mindig nagy izgalommal vártam: a fiúk néha hoztak az iskolába hóvirágot, és ennek a lehetősége (sosem volt biztos, hogy az adott évben eszükbe jut-e) már napokkal a nagy nap előtt izgalomba hozta a lányokat. Mostanában ugyan úgy látom, egyre kevésbé divat a Nőnap, Pedagógus nap ünneplése, mégis reménykedem: hátha az én kislányaim is kapnak egyszer hóvirágot osztálytárstól, ovis társtól, jövőbeli udvarlótól.
Lackfi János: Lányok dala
Azt mondják a fiúk,
nyávogunk, selypegünk,
játszani nem lehet
semmi jót se velünk.
De ők tiszta hülyék,
földön fetrengenek,
egymás fejét verik,
s azt mondják, ez remek.
És egymást lökdösik,
rúgják, labda sehol,
azt mondják, ez foci,
ruhájuk csupa por.
Autókártyázva meg
összevesznek azon,
hogy hány köbcenti a
hengerűrtartalom.
A lányvécébe is
bejönnek a fiúk,
vízzel locsolnak ők,
mi meg sikoltozunk.
Kiteszik lábukat,
benne hasra esünk,
azt mondják, van hajunk,
azt mondják, nincs eszünk.
A fenekünk alá
ők tesznek rajzszöget,
békén nem hagynak, és
belénk szerelmesek.
2009. március 1.
Gyerekkoromban lenyűgözött, amikor apukám a meteorológiai és csillagászati évszakváltás közti különbségről mesélt. Hiába számít a mai nap csillagászatilag még mindig télnek, mégiscsak március van, vagyis beköszönötött a meteorológiai tavasz. Hurrá!
Csanádi Imre: Naphívogató
Süss föl, nap,
fényes nap,
kis kakas kukorékol,
megvirrad.
Csillagok kialusznak,
kósza ködök szakadoznak, -
süss föl, nap!
2009. február 27.
Éppen húsz éve halt meg Konrad Lorenz osztrák etológus, akinek az állatok viselkedését taglaló írásai egyetemista olvasmányaim nagy élményei közé tartoznak. Úgy szerettem elképzelni Konrad bácsit, akit egy egész csapat kiskacsa az anyukájának tekintett, és vígan totyogtak utána a tó körül...
Szilágyi Domokos: A pipe meg a liba
Valaha volt egy
icipici kalyiba,
bele-beletévedt
a pipe meg a liba;
ám egy zápor
okozott galibát:
elmosta a kalyibát -
azóta égnek tátják csőrük
a pipék, a libák.
2009. február 19.
Most hosszabb ideig nem tudtam frissíteni az oldalt: síelni mentünk a családdal. Sajnos sikerült magunkkal hurcolni egy kis itthon összeszedett betegséget, ráadásul Lilu alaposan összezúzta a térdét, szóval a kirándulás nem volt zökkenőmentes. Az időjárás sem kedvezett: ottlétünk alatt kb. egy méter hó esett - szigorúan oldalirányban, szélben szállva. Olyan hideg volt néha, hogy csak, kis híján a nyelvünk is beletörött a beszédbe. Eszembe is jutott róla a fagyos idők legremekebb nyelvtörője:
Philipp István: Nyelvtörő
Tombol a vad, jeges vihar,
minden megfagy, törik, kihal.
Süvölt a szél, fúj-zúg-jajgat,
eltör minden dermedt gallyat.
Oly kemény a szörnyű fagy,
nyelvünk is tör, szegény magy:
De amire itt a hó,
el is költöz már a gó.
Mire a tó befagy, addig
elvándorol vadkacs, vadlib.
Búcsújában mennyi kecs,
mikor útra kél a fecs!
Ám nem űzi el a hideg,
itthon marad a kis cineg.
Kibújni is alig mer,
fázik, mint a szürke ver.
Belefagy az életnedv,
ezért inkább alsz a medv.
Addig tombol fagy, amig
megfagy szegény csigabig.
Ámde sajnos el nem huny
giliszt, polosk meg a szuny.
2009. február 4.
Megkezdődött az iskolában a második félév. Reméljük, nagyobb sikerrel abszolválják a gyerekek mint Nyuszi Gyuszi.
Romhányi József: Nyúliskola
Erdőszélen nagy a móka, mulatság,
iskolába gyűlnek mind a nyulacskák.
A tanító ott középen az a nyúl,
kinek füle leghosszabbnak bizonyul.
Kezdi az oktatást egy fej káposztával,
Hallgatják is tátott szájjal.
- Az egymást tapasztó
táposztó
levelek képezte káposzta
letépett
levelein belül tapasztalt betétet,
mely a kopasztott káposzta törzse,
úgy hívják, hogy torzsa.
Ha most a torzsára
sorjába
visszatapasztjuk
a letépett táposztó káposztaleveleket,
a tapasztalt rendben,
akkor szakasztott, helyesen
fejesen
szerkesztett káposztát képeztünk.
Ez a lecke! Megértettük? -
kérdezte a nyúltanár.
Bólogattak a nebulók, hisz mindegyik unta már.
- Akkor rögtön feleltetek! -
Lapult a sok tapsifül,
füllentettek, dehogy értik, és ez most mindjárt kisül!
- Nos felelj, te Nyuszi Gyuszi! Állj kétlábra, s vázold hát,
mi történik, ha ízekre bontasz egy fej káposztát?
- Jóllakok! - felelte elképesztő képzetten
a kis káposzta-kopasztó ebugatta,
de a tanár megbuktatta.
(Romhányi József: Szamárfül; 1983. Móra)
2009. január 29.
Kevés olyan medveszakértő él ma Magyarországon, mint Tandori Dezső. És kevesen tudnak akkora érzéssel és szeretettel medvét rajzolni, mint Agócs Írisz. Írisznek ma nyílik kiállítása Budapesten, a Zölderdő Óvoda Lépcsőház Galériájában, ahol kizárólag Tandori versek ihlette mackókat mutat be. A cím persze mi lehetne más: Medvék minden mennyiségben.
Tandori Dezső: Ez, az
Két házimedve beszélget:
- A gomb helyett van pótgomb,
A komp helyett van pótkomp,
S ha elfogyott a kompót,
Az asztalt megrakom pót-
Kompóttal. Ez megoldódott.
De csak mert volt pótkompótod!
A medvék hirdetnek:
- A pohárban nem pállna víz.
- HA PEZSEGNE BENNE MÁLNA-ÍZ!
- A vakolat se mállna.
- HA FUTNA A FALADON A MÁLNA!
- Ám lám, ha a falakon a málna megáll.
- LEKVÁR LESZ MÁRA A TEGNAPI VÁR!
(Tandori Dezső: Medvék minden mennyiségben; 1977)
Illusztráció: Agócs Írisz. (A képre kattintva nagyobb méretben is megtekintheti)
2009. január 27.
Amióta anyuka lettem, egészen mást jelent számomra a születésnap. Gyerekeim születésnapja az én legnagyobb belső ünnepem is - és ennek kapcsán értettem meg azt is, hogy anyukámnak mit jelenthet az én születésnapom. Azóta- minden szülinapon anyunak is jár egy szál virág, hiszen az én életem fordulója az ő ünnepe is.
Úgy esett, hogy legnagyobb lányom születésnapi ajándékként érkezett, (ő január 27-én, én 28-án születtem) így az ő - immáron tizedik - szülinapját legbelül hármas ünnepként élem meg: anyukámat, Lillát és saját magamat köszöntve. Bevallom - a gyerekek születésnapján mindig meg is hatódom. Közös nagy ünnepünkön egy szívemből szóló vers köszöntse Lilut!
Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért (részlet)
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kínáld gyümölccsel őket, almafa,
tanítsd őket, csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és halott anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
2009. január 22.
A Magyar Kultúra napja. Egy szép, idevágó versen törtem a fejem, de minduntalan Lilu  lányom "aranyköpése" jut eszembe nyolc éves korából. Végül úgy döntöttem, kivételesen nem egy szépszavú költőt, hanem saját kislányomat idézem a jeles nap alkalmából:
A Kultúra napján az iskolában megemlékezést tartottak. Valószínűleg ekkor került szóba a "kultúra" és a "kulturált" fogalma is. Lilu néhány nappal később így magyarázta a "kulturált" fogalmát Borinak:
- Tudod ki az a kulturált, Borikám? Ha például valaki felsegít egy öreg nénit a villamosra, és közben szép magyar dalokat énekel.
2009. január 12.
Mostanában csupa ijesztő hírt hallani: gázhiány, szmogriadó, ónos eső. Ma kezembe akadt egy régi kedves könyvünk Virágevő Zsiráf Dezsőről (tudják, aki a Barka utcában lakott, lent a földszinten volt lakása, de följebb bérelt ablakot...) és arról, hogyan vált a hírekre mindig éhes zsiráf a kerület fő műsorszórójává. Talán az ő rádiójában januárban is napsütéses híreket mondanak.
Tóth Krisztina: Virágevő Zsiráf Dezső rádiója (részlet)
Meghallgatta Virágevő,
mit is mond a világvevő,
megjegyezte mind a szót,
a sok információt.
Aztán fent a tetőtérben
kidugta a nyakát szépen,
ismételte okosan,
amit hallott pontosan:
így lett aztán Zsiráf Dezső
kerületi világvevő,
vagy még inkább, ez a jó szó,
területi műsorszóró.
2009. január 2.
Az óvodai karácsonyi gyertyagyújtás utolsó műsorszámaként az én két kislányomnak, Borinak és Dalmának kellett volna kiállni, hogy elszavalják az alábbi újévi köszöntőt. De előtte sokat betegeskedtek, hiányoztak a próbákról, otthon pedig hiába tanultuk, nem volt ugyanaz, mint amikor az óvó nénikkel gyakorolnak. Egy szó mint száz, az utolsó műsorszám elmaradt. Hát álljon itt most a versike, pótlólag, jó kívánságként:
Ez újév reggelén minden jót kívánok,
amerre csak nézel, nyíljanak virágok!
Még a hó felett is virág nyiladozzon,
dalos madár zengjen minden rózsabokron.
Minden szép, s minden jó legyen nektek bőven,
szálljon minden áldás rátok az újesztendőben!
(Népköltés)
|
