2010.
2010. december 30.
Boldog új évet, sok sikert, örömöt és nagy gazdagságot kívánok mindnekinek!
Markó Béla: Gazdagok vagyunk mi
Van rigónk és cinkénk,
varjúnk, verebünk,
tücskünk, hangyánk, lepkénk,
van vagyonunk nekünk,
van füttyünk egy zsákkal,
s tücsökciripelésünk
egy teli kosárral,
lassan el se férünk,
van csiripelésünk,
van csivitelésünk,
lepkesuhogásunk,
darázs-zsörtölésünk,
varjúkárogásunk
van vagy hat ládával,
kutyaugatásunk
három tarisznyával,
teli van a padlás,
teli van a pince,
senkinek sincs ilyen
tömérdek sok kincse,
nem vagyunk irigyek,
jut is, de marad is,
minden kedves szomszéd
gazdag lesz maga is,
zümmögést, brekegést,
füttyögést, cincogást,
adunk nekik kölcsön
egy láda károgást,
s ha besötétedik,
kincsünk összeszedjük,
füttyel teli zsákunk
száját jól bekötjük,
de mikor lefekszünk
kosarunk felborul,
s tücsökciripelés
a kertben szétgurul.
Forrás: Navigátor (kortárs gyerekirodalmi lexikon és szöveggyűjtemény), Szerk.: Lovász Andrea, Cerkabella Kiadó, 2010.
2010. december 23.
Boldog, békés, meghitt Karácsonyt kívánok mindenkinek!
Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony
Itt van a szép, víg karácsony,
élünk dión, friss kalácson:
mennyi fínom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?
Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.
Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellet körben ülnek,
aranymese, áhítat
minden szívet átitat
Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csuda szép.
Tiszta öröm tüze átég
A szemeken, a harangjáték
Szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!
Tóthárpád Ferenc: Ugye, hallod szavam?
Karácsony van! Kisjézusom,
ugye hallod szavam?
Segíts nekem, hogy még jobban
ismerhessem magam.
Segíts, hogy a testvéremnek
jó testvére legyek,
szeretetem tőled kapjam,
és hogy szeressenek!
Segíts, hogy a szüleimnek
jó gyermeke legyek,
Megérthessem a világot
és az embereket!
Karácsony van, Kisjézusom!
Téged ünnepelünk.
Hit, a béke s a szeretet
legyen mindig velünk.
Az illusztráció Rakonczai Norbert munkája.
2010. december 20.
Sokat betegeskedtünk az elmúlt hetekben, Vilmossal még kórházban is voltunk, így nem állt módomban az utóbbi két héten frissíteni az oldalt. Az előre eltervezett lucázós versek helyett ezért most egy csokor ünnepváró verset ajánlok. Karácsony előtt még jelentkezem három újabb szép, ünnepi verssel!
Fésűs Éva: Karácsonykor
Karácsonykor
fényesek a felhők,
csillagokból
horgol a tél kendőt.
Ráteríti
hegyek tetejére,
fenyőágnak
jégrojtos a vége.
Karácsonykor
mindenki varázsol,
meglepetés
bújik ki a zsákból.
Szekrényeknek
titkos rejtekéből,
édesapám
legmélyebb zsebéből.
Karácsonyra
kalácsot is sütnek,
nincsen ennél
izgalmasabb ünnep!
Ajándékot én is
készítettem,
amíg készült
majdnem tündér lettem!
Sarkady Sándor: Kérlelő
Fenyő ága
hósugárban,
mire vársz a
hófúvásban?
Hideg az a
kristálybunda,
gyere haza
kisházunkba.
Karácsonyfám
te lehetnél,
gyertyalángnál
melegednél.
Grecz Andrea: Ünnepváró
Giling-galang, szól a harang,
esik a hó minduntalan.
Selymes hóban hógolyózni,
más fejére havat szórni.
Álmot szőni, angyalt lesni,
csokis téli fagyit enni.
Leskelődni, hallgatózni,
tiltott ajtón belopózni.
Szívem örül, hogyha látom,
fényes, sejtelmes karácsony.
2010. december 5.
Mikulásváró versek, hogy ne csak a "Hull a pelyhes fehér hó"-val várjuk a Mikulást...
Utassy József: Hull a hó
Zirr, zurr, zurrogó!
Sziszeg a szél, hull a hó. 
Zirr, zurr, zurrogó!
Ragyog a sok hógolyó.
Zirr, zurr, zurrogó!
Játszani jaj de jó!
Zirr, zurr, zurrogó!
állj be közénk Télapó!
Sarkady Sándor: Télapó
Hegyen, völgyön
Mély a hó,
Lassan lépked
Télapó.
Ősz szakállán
Dér rezeg,
Messzi földről
Érkezett.
Kampós botja
Imbolyog-
Puttonyában
Mit hozott?
Mindenféle
Földi jót;
Dundi diót,
Mogyorót.
Lassan lépked,
Mély a hó-
Siess jobban
Télapó!
Zelk Zoltán: Mikulás
Égi úton fúj szél,
hulldogál a hó.
Nem bánja azt, útra kél
Mikulás apó.
Vállán meleg köpönyeg,
Fújhat már a szél,
Nem fagy meg a jó öreg,
míg a földre ér.
Lent a földön dalba fog
száz és száz harang,
Jó hogy itt vagy Mikulás,
gilingi-galang.
Ablakba tett kiscipők,
várják már jöttödet,
Hoztál cukrot, mogyorót,
jóságos Öreg?!
- Hoztam bizony, hoztam én,
hisz itt az idő.
Nem marad ma üresen
egyetlen cipő.
Hajnalodik. Csillagok
szaladnak elé.
Amint ballag Mikulás
már hazafelé.
2010. november 28.
Két havas vers a hirtelen jött hóesés örömére.
Mentovics Éva: A téli vad sóhaja
Megjött a tél, hisz itt a jel, 
nem esti szellő ringat el,
süvít a szél, a zord rokon,
vágtázik bércen, dombokon,
s már hófelhőkkel álmodik,
mit vad kacajjal ránk borít.
Kopár a bükk, az orgona,
s a téli szélnek zord foga
harapja, nyúzza, tépdesi…
s az őz mamáját kérdezi:
a holdfény járta réteken
még lesz-e néhol élelem?
Tudni még nem, csak sejteni,
- a vad nyomát sem rejtheti -
hóvihar jő, mely fogva tart,
mely elfed minden rőt avart.
Nem lesz majd lomb, hol alhatunk,
már zúzmara a paplanunk,
s ha szökkenünk majd délcegen
a fehér kucsmás bérceken,
már minden léptünk ott marad
a fényét hintő Hold alatt,
mert szunnyad már a fényes ősz,
és hajnalonként dér esőz,
meg kristályfényű hó kering
a tisztás körül, hol megint
majd minden zajra felriad
az ébren alvó esti vad.
Tóthárpád Ferenc: A hóember és a kalucsni
Fázik a kertben a
hóember.
Köss a nyakába sálat!
Húzz a fejére
fémkucsmát,
majd igazítja magának.
Hogyha továbbra is
csuklik,
adj neki könnyü kalucsnit!
2010. november 21.
A jövő hét egyik jeles napja Katalin-nap lesz 25-én. Ennek alkalmából kerestem néhány Katinak, Katiról szóló verset.
Orbán Ottó: Kisördög
Hétfő, szerda, csütörtök,
Kati mint a kisördög.
Bajusza van lekvárból,
kilóg a hasa a nadrágból,
minden holmit szétrámol.
Jön,
megy,
dörömböl.
Nem telik ki nagyobb lárma
három szekér töröktől.
Osvát Erzsébet: Kati vers
Amíg apróka, neve Katóka,
Katinak nevezik, ha felcseperedik.
Később Katinka lesz,
majd Katica, Kata.
Két ágba van fonva
hosszú, szőke haja.
Iskolába kerül,
lesz könyve, irkája,
s bizony már Katalint
ír rá anyukája.
Weöres Sándor: Fiúk, lányok
Repülőt gyárt Jani, Feri,
Köszörül, kitalál.
Kicsi Kati nézegeti,
Ide áll, oda áll.
Sátrat épít Jani, Feri,
Kalapál, kiabál.
Kicsi Kati nézegeti,
Ide áll, oda áll.
Varrogat a Teri, Bözsi,
Jár a tű, a fonál.
Kicsi Laci nézegeti,
Ide áll, oda áll.
Főzöget a Teri, Bözsi,
Van ebéd, tele tál.
Kicsi Laci beleszagol,
Ide áll, oda áll.
2010. november 14.
Bori kedvenc versein felbuzdulva a többi gyerekem is hatalmas lelkesdéssel gyűjtötte össze számomra kedvenc költeményeit. Ezen a héten a hároméves Vilmos három befutóját ajánlom, amelyeket naponta sokszor el kell mondani neki:
Keringeli borsó,
eltörött a korsó.
Másikat kell venni,
azt is el kell törni! Bizony!
(Népköltés)
Illyés Gyula: Mozdony 
Ssh-sszh, beh
sok súly!
Meg se
mozdul!
Friss sze-
net, ha
bekapok:
messze,
messze
szaladok,
szaladok…
Weöres Sándor: Kocsi és vonat
Megy a kocsi, fut a kocsi:
patkó-dobogás,
Megy a vonat, fut a vonat:
zúgó robogás.
Vajjon hova fut a kocsi?
Három falun át!
Vajjon hova fut a vonat?
Völgyön, hegyen át!
Zim, zim, megy a gép, megy a gép,
fut a sinen a kerék,
forog a kerék.
Zum, zum, nagy az út, nagy az út,
fekete az alagút,
a masina fut.
2010. november 7.
Bori lányomnak ma van a nyolcadik születésnapja. Igazi eltökélt nyolcéves, majdnem olyan, mint a versbeli hatéves, csak két évvel még okosabb és nagylányabb!
A. A. Milne: Hatévesek lettünk
Egyesztendős voltam,
épphogy elindultam.
Aztán kettő lettem,
épp, hogy megszülettem.
Hároméves lettem,
én voltam? Nem értem.
Négyesztendős múltam,
s nem volt semmi múltam.
Évem száma öt lett,
nem volt bennem ötlet.
De most, hatéves vagyok,
és okos vagyok nagyon, nagyon,
így azt hiszem, ezt a kort már
soha-soha el nem hagyom!
Ezek pedig Bori kedvenc versei közül valók, köszöntésül:
Kukorelly Endre: Télenma
Télen marcona vagyok,
tavasszal bevadulok,
vadulok egész nyáron,
már alig várom,
majd elrepülök,
lesülök, belesülök,
tiszta besülés a nyár,
nagy időjárás-kanyar,
aztán majd későősszel
koppanok, mint a lőszer.
Most jól felsoroltam az
összes évszakot! Jónapot!
Tóth Krisztina: Guvat
Csücsülsz a nádasban,
szemed majd’ kiguvad.
a távcső nálad van,
de sehol egy guvat!
Zsibbadsz a zsombékon,
jön egy kutya, ugat,
a kabátod vékony,
de sehol egy guvat!
Tegnap még itt körözött.
Lehet, hogy elköltözött?
Nem várt a guvat a télre,
mint a huzat, húzott délre.
2010. október 30.
Október végén egyre többfelé láthatunk töklámpásokat, neonfényben villogó csontvázakat, és egyre több iskolában tartanak a gyerekek nagy örömére Halloween partit. Közben egy egész másféle ünnepre is jó lenne odafigyelni, bár ez sokaknak nem áll másból, mint a temetők környékén torlódó autók és alkalmi virágárusok közötti lavírozásból.
Pedig Halloween (okt. 31.) és Mindenszentek (avagy Halottak napja, nov. 1.) gyökereiben összefügg. Az angol "Halloween" szó is vélhetően az "All Hallow's Eve" (vagyis Mindenszentek éjszakája) kifejezésből származik.
Erre a hétvégére ezért két verset válaszotttam. Egy magyar nyelvű Halloween-váró, vidám költeményt, és Mindenszentek napja alkalmából egyik kedvenc Kiss Anna versemet.
Öri István: Halloween-re
Tök, tök, sárga tök,
Halloween-re mit főztök?
Kígyót, békát, csontvázakat,
Mindenféle bogarakat.
Tök, tök, kicsi tök,
Ugye hozzánk eljöttök?
Elmegyünk, elmegyünk,
Ajtódon becsengetünk.
Megtréfálunk, cukrot kérünk,
Aztán gyorsan odébb lépünk.
Tök, tök, csúnya tök,
Jobb lesz, hogyha nem jöttök!
Cukrot, csokit mi is várunk,
Házról-házra körbejárunk.
És egy gyönyörű vers az elcsendesedés idejére:
Kiss Anna: Az a fekete kiscsikó
Az a fekete kiscsikó
Aki kertemben kóborolt
Nem ette a sós kenyeret
Édesgyökér-zablája volt
Amíg kertemben kóborolt
Tördelhette a violát.
Húzza a Göncölszekeret
Nagy hideg lehet odaát
2010. október 25.
A hideg őszi reggelekre egy kis finom péksütemény illat, hogy egy kicsit átmelegedjünk az utcán... Weöres Sándor és Fecske Csaba versei a pékről.
Weöres Sándor: Csupa fehér
Reggel süt a pék, süt a pék
Gezemice-lángost.
Rakodó nagyanyó
Beveti a vánkost.
Reggel nagy a hó, nagy a jég,
Belepi a várost.
Taligán tol a pék
Gezemice-lángost.
Fecske Csaba: Pici versben pici pék
Volt egyszer
egy pici pék,
Keze-lába
pici még.
Két szeme két
pici lék,
Fülei is
picikék,
Szétálltak egy
picikét.
Sütött ez a
pici pék
kenyeret, de
picikét.
Azért sütött
picikét
mert a nagyhoz
pici még!
Weöres Sándor: A liba pék
Haragos a liba pék,
A kenyere odaég.
Liba pék, te liba pék, gyere, liba pék!
Ha kisasszony volnál,
Nem morognál,
Lágy meleg cipóért
Kicsi fehér fejkendőben
Kényesen hajolnál!
Ma dühös a liba pék:
Csuda-sok a potyadék,
A perece nem elég,
Kenyere meg odaég.
Liba pék! Szegény liba pék!
Ha menyecske volnál,
Nem busulnál,
Három derék péklegényed
Fűtené a kemencédet,
Királyasszony volnál!
Liba pék!
A te bajod is elég!
Liba pék!
A kenyered odaég!
2010. október 18.
Bori most másodikos. A múlt héten az alábbi Móra Ferenc verset kellett megtanulniuk kívülről. Nagyon megörültem neki. Nemcsak azért, mert fontosnak tartom a memoritereket, a verstanulást, hanem mert nagyon szeretem, szeretjük ezt a verset.
Móra Ferenc: A cinege cipője
Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.
Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.
Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.
Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.
Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!
Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.
Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.
Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!" -
egyre csak azt hajtja.
2010. október 11.
Verseket keresgéltem ezekre a mosolygós, októberi napokra. Holnap lesz Amerikában Colombus Day, vagyis Kolombusz Kristóf napja, Amerika felfedezésének évfordulója. Gondoltam, keresek jó gyerekverset amerikai költőktől. Kevés volt az idő, vagy tán én rontottam el - mindenesetre nem találtam. Aztán gondoltam, jöjjön pár vers amerikai állatokról. Például a baribálról Tóth Krisztina verse ("Tudod te, mi a baribál?/ Ha a kisbárány bálba menne?/ Jaj, dehogyis! A baribál/ az egy amerikai medve."). De itt sem jutottam tovább. Viszont keresés közben rábukkanatam Kiss Anna verseire. Kiss Annát régóta nagyon szeretem, bár sokkal kevesebbet olvasom, mint szeretném.
Következzen tehát három Kiss Anna vers, különleges apropó nélkül, csak azért, mert szépek.
Kiss Anna: A nappal és az éjszaka
Elgurul az aranyorsó
megkerül az ezüstorsó
elgurul az ezüstorsó
megkerül az aranyorsó
Sárkányölő
Rézfűben zöld tojás
benne Kunkori
körmös-karmos sárkány
Jakab találta ki
Rézerdőben Jakabbal
csoszog nagy tarka ló
Rezi tóban híg réz
rezi réten tó
Rézfűben zöld tojás
benne Kunkori
körmös-karmos sárkány
Jakab találta ki
Madár
Nehéz a madárnak
udvarokban állni
koronás fejével
piros magot várni.
Nehéz a madárnak
pipék között élni
zöldszemes tollának
hullását megérni.
Könnyebb a madárnak
a havakat róni
magaformájúval
maga nyelvén szólni
Hold előtt elszállni
kiáltássá múlni
lobogó szelekből
soha szabadulni
2010. október 1.
Annyi a jeles nap mostanában, hogy képtelenség mindenre érdemben reagálni. Mihály-nap és a Népmese napja éppencsak elmúlt, máris itt az Állatok világnapja. Következzen három állatos vers ebből az alkalomból:
Csukás István: Elefánt
Hogyha volna egy tál fánkom,
megenné az elefántom,
kevés lenne fele-fele
fánkból több is férne bele,
éppen ezért nem is bánom,
amiért nincs elefántom.
Nemes Nagy Ágnes: Szorgalom
Mi kopog?
Mi kopog?
- Harkály vagyok, kopogok.
Nem is tudom, mióta
vár rám ez a diófa.
Mi ragyog?
Mi ragyog?
- Hát nem tudod, ki vagyok?
Béka vagyok, leveli,
ki a fiát neveli.
Tóth Krisztina: Tasmániai ördög
Házak körül ődöng,
szimatolva éjjel,
hol van ehető dög
marcangolni széjjel.
Izmos és fekete,
elrémülsz a hangján,
de a szaghoz képest
a hangja még hagyján.
Ne közelíts hozzá
se háton, se hasmánt!
Ha sorsod úgy hozza:
kerüld el a tasmánt.
2010. szeptember 27.
Vilmos fiam már egy hete óvodába jár. Tulajdonképpen büszke magára, de néha azért mérges (rám), dacos és sír. Szerencsére mindezek ellenére szeret oviba járni. Legalábbis azt mondja, és minden reggel izgatottan készülődik. Én ezt jó jelnek veszem.
Ranschburg Jenő: Első nap az óvodában (részlet)
I.
Most sírok. Itthagyott anyu.
Sírok és nem törlöm le a könnyemet…
Hadd lássák, hogy én most szenvedek!
És hiába dobják ide a labdát
Nem gurítom vissza…
Nem lehet.
Itt fogok ülni a széken estig
S a mesét se hallgatom.
Úgyse tetszik!
III.
Sírok.
Ha itt lenne velem anyu…
Vagy legalább a nagymamám!
Sírok, sírok
És nem szól senki
Egy szót se rám.
Miért nem kérdezik meg, hogy miért sírok?
Úgyse mondanám meg ám!
Friss tinta! Pagony- Csimota, 2005.
2010. szeptember 17.
Az állandó esőzések ellenére elkezdődött nálunk az ősz legnagyobb attrakciója, a gyűjtögetés. Mindegy, hogy dió, piros bogyó vagy gesztenye, fő, hogy teljen a kosár...
Nemes Nagy Ágnes: Gesztenyefa levél
Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelet.
Mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyeret.
Ha az arcom elé tartom,
látom, nagyobb, mint az arcom.
Ha a fejem fölé teszem,
látom, nagyobb, mint a fejem.
Hogyha eső cseperegne,
nem bánnám, hogy csepereg,
az óriás nappal - éjjel
óriási tenyerével,
befödné a fejemet.
Sarkady Sándor: Gesztenyecsalogató
Héj, héj, héj,
Szúrós tüskehéj,
Vadgesztenyehéj;
Tarka boci lakik benne –
Potty, ide a tenyerembe!
Héj, héj, héj,
Nyílj ki, tüskehéj!
Csoóri Sándor: Dióbél bácsi
Ki lakik a dióhéjban?
Nem lakik ott bárki,
Csak Dióbél bácsi.
Ha rácsapsz a dióhéjra,
Kinyílik a csontkapuja
és cammogva előmászik
Vén Dióbél bácsi.
Csak a szádat tátsd ki!
Gyárfás Endre: Gesztenyéző
Vadgesztenye, gesztenye,
kosárkámba potty bele!
Gesztenyéből fabrikálok
Buksi fejű barna bábot.
Vadgesztenye, gesztenye,
kosárkámba potty bele!
Ha vagytok már jó néhányan,
Megnyitom a bábszínházam.
2010. augusztus 27.
Sajnos véget ért a nyári szünet, a legtöbb családban már az óvoda- és iskolakezdésre készülődnek. Két verset választottam az utolsó hétre - egyik a mi jövendő ovisunk, Vilmos jelenlegi (lelki)állapotát tükrözi, a másik az iskolába készülőknek adhat reményt: talán a versben felvázolt fogas kérdésekre is kiderül majd a suliban a válasz!
Muskát Zsuzsa: Nem kell
Nem kell reggel mosakodni
Nem kell sapka, nem kell zokni
Nem kell nekem cipőt húzni
Nem kell kabát, kesztyű sem
Sál meg aztán pláne nem!
Nem is megyek sehová
Se haza, se máshová
Nem akarok, úccse járok
Le se ülök, föl se állok
Csak hangosan kiabálok!
Nem akarok, nem kell, nem kell
Mondogatom este-reggel
De ha jön a fekete, álommanók serege
Mire elszámolok hármat
Lecsukják a szempillámat.
Muskát Zsuzsa: Nahát! Móra Könyvkiadó, 2003.
Kiss Benedek: Nem fér a fejembe
Szöget ütött
fejembe:
cineg-e a
Cinege?
Az sem fér a
fejembe:
a kecsege
kecseg-e?
Hogy az óra
hogy ketyeg,
azt hallhatom
eleget.
De az óra
nem ketyege –
miért kecsege
a kecsege?
S a cinege
miért cinege?
Cinegék,
kecsegék –
gondom velük
van elég!
Kiss Benedek: Fénnyel füttyel, Holnap Kiadó, 2009.
2010. július 25.
Két nyári hangulatú vers a nyaralás mellé, desszertnek.
Balázs Imre József: A vén zenész a víznél
Lenéz a vén zenész a vízre,
A nap kacsint rá vissza vízisízve.
Egy pókfonál vontatja-húzogatja,
Villant a vízipókvonatra.
A víz a vén zenészre fröccsen,
Fejét csóválja: - itt az est mögöttem,
A hancúr tart, amíg tart, s jön az éjjel
A csöndes csillagvízisível.
Kút körül
Kút körül a gyerekek
Mindent zöldre festettek.
Zöld a kő, a nyakkendő,
Zöld a piros napernyő.
Kút körül a gyerekek
Elefántot kergettek.
Egész estig festették
Elfogyott a zöld festék.
(Balázs Imre József: Hanna-hinta, Koinónia, 2009.)
2010. június 27.
Aki gyaloglás vagy járművek helyett szívesebben járja a világot lóháton, legjobban teszi, ha egy Csillagjáró Fehér Ráróhoz hasonló lovat választ útitársul.
Tamkó Sirató Károly: Csillagjáró Fehér Ráró
Pám,
pám,
paripám,
földön, vízben, levegőben,
a parányok sűrűjében
s odakinn a csillagűrben,
a fénynél is sebesebben
rohan ám
Csillagjáró
Fehér Ráró,
az én táltos paripám!
Köd a farka, tűz a feje,
üstököst vadászok vele.
Hogyha meghorkantja torkát,
zsákba szorítom az orkánt.
A szügye most vízben csobog,
meglasszózom a polipot.
Mind megölöm, vívva tusát
a sok betegség vírusát.
A sörénye lángol, ragyog,
táncra perdítem a napot.
Verejtéktől torzon-borzon
a Tejutat végigporzom.
S estére, ha fáradt vagyok,
karámunkba levágtatok.
A Hortobágy hídja mellett
Csillagjáró
Fehér Ráró
paripám már
leheverhet.
A farára
nagyot csapok,
s jó abrakot
adok néki
vacsorára:
táltos zabot:
három tonna atommagot!
2010. június 17.
Kalandos kedvet, sok ötletet és jókedvet kívánok a nyaraláshoz mindnekinek!
Tamkó Sirató Károly: Országjárás
Elindultunk
Balátára malátáért,
Galántára palántáért,
Rabizára paprikáért,
Soroksárra salátáért,
Macsoládra - kocsonyáért,
Kocsonyádra – mazsoláért,
Cseresznyésre cseresznyéért,
Szerencs-Érre szerencséért,
Pécelre - mézért
Mézeskútra - pénzért.
Jöttünk-mentünk
Nagylaposon - hegyesen,
Homoródon - begyesen,
Hétrongyoson - feszesen,
Lassú-réten - sebesen.
Mit csináltunk?
Hévízen - vacogtunk,
Szomoródon - kacagtunk,
Árnyékoson - napoztunk
Koplallón – jóllaktunk.
Éberlakon – álmodtunk.
Tolcsván tocsogtunk,
Potyondon potyogtunk,
Szikszón szikkadtunk,
Csuklódon csuklottunk,
Lepénden lepént ettünk,
Legénden legénkedtünk,
Nyíratádon - bolondoztunk,
Bolondócon - nyiratkoztunk,
Szekeresden szekereztünk,
Nekeresden nem-kerestünk,
Heverdelen elhevertünk,
Előréven elrévedtünk.
Be is értünk
Verebesre - seregestül,
Seregesre - verebestül,
Fenekesre fenekestül,
Csolnakosra csolnakon,
Lovas-szirtre jó lovon,
Szombathelyre szombaton,
Hangosvölgybe - daltalan,
Dalos-zugba - hangtalan,
Zajgóvárra - zajtalan,
Szomjúhelyre szomjasan,
Gyopárosra párosan,
Boldogkőre, Bársonyosra
bársonyban és boldogan!
2010. június 9.
Bartos Erika vidám nyári versével örülünk a sok finom nyári gyümölcsnek, amit nem tett tönkre a hideg, a jég, a szél és az árvíz.
Bartos Erika: Gyümölcskosár
Itt van a nyár, száz napsugár
hívogat a kertbe!
Érik a sok édes gyümölcs,
szaladj gyorsan, szedd le!
Piros almát almafáról,
körtefáról körtét,
akassz meggyet füleidre,
szedj apró ribiszkét!
Falatozz a földről epret,
dús bokorról málnát,
tálba szedd a sötét szedret,
vödörbe a szilvát!
Barackfának tetejéről
integess a Napnak,
szőlőtőke ezer fürtjét
puttonyodba dobjad!
Végül itt egy görögdinnye,
hatalmas, zöld labda,
gurítsd haza, úgysem fér be
gyümölcskosaradba!
2010. június 1.
A nyár első napjaiban zajlanak a legtöbb iskolában az osztálykirándulások. Reméljük, a hét második felében kicsit barátságosabb lesz az idő. Az erdei kirándulások apropóján következzen most egy vicces vers egy faiskoláról:
Börcsök Mária: Faiskolában
Fűzfahajú fatanár
A faiskolába
Facsemete diákjait
Faggatja, hiába.
- Figyeljen most mindenki,
Akármilyen fajta!
Ragadozó állatot
Soroljon fel, rajta!
Hajladoznak, forognak,
Susognak a lombok.
Ráncolódik a sok kis
Fahéjszínű homlok.
Végre aztán magasba
lendülnek az ágak:
ragadozó, más néven
növényevő állat:
ordas őz, mert éhesen
friss hajtásunk falja,
veszélyes a szarvas is
a védtelen gallyra.
Támadnak a vadnyulak,
És nincs hova mennünk,
Csak a szelíd farkasok
Nem tesznek kárt bennünk.
2010. május 22.
Május 23-24. Pünkösd vasárnap és hétfő. A pünkösd is vándorünnep: a Húsvét utáni ötvenedik napon veszi kezdetét. Szeretem az olyan ünnepeket, amelynek több nép, vallás kultúrtörténetébe nyúlnak a gyökerei. A zsidó kultúrában a Pészach utáni ötvenedik naphoz kötődik az aratás, az első gyümölcsök, majd később a Tízparancsolat adományozásának ünnepe. A pogány időkből tavaszköszöntő, termékenységhozó rítusok keveredtek a keresztény hagyománnyal, amely szerint Jézus mennybemenetele után ekkor szállt le a Szentlélek az apostolokra.
A gyerekek számára a pünkösdi királyválasztás és a pünkösdi királynéjárás lehet érdekes program.
Mi van ma, mi van 
ma piros pünkösd napja.
Holnap lesz, holnap lesz,
a második napja.
Királyné pálcája.
szálljon a házára,
ha nem a házára,
az úr asztalára.
Lányok ülnek a toronyba,
arany koszorúba.
Arra mennek a legények,
sárga sarkantyúba,
levenném a süvegemet,
annak örülnétek.
Királyné pálcája,
szálljon a házára,
ha nem a házára,
az úr asztalára.
(Népköltés)
2010. május 17.
Milyen jó, hogy ennyi napja van az évnek. Így a világon mindennek lehet világnapja, még az Internetnek is. Ez van ma. Rettentő szelek és esők tombolnak odakint, szívből sajnáljuk a postás bácsit, akinek ilyenkor is körbe kell járni. A számítógépen viszont megnyugtatóan villog a monitor, érkeznek az e-mailek.
Varró Dániel: Miért üres a postaláda mostanába?
(részlet)
Nem tudom, hogy mostanába
Miért üres a postaláda.
Megy az ember oskolába,
Belekukkant, belenéz:
Se képeslap, se levél.
Postás bácsi, mondja, drága,
Hol csatangol mostanába?
Új ficsúrok, asszonykák
Nekem, kérem, azt mondták,
Mostanában más a módi,
Nem divat már futni-lótni.
Én hallgattam az intelmekre,
Felköltöztem az internetre.
Untam is már lótni-futni,
Meg hát aztán, tetszik tudni,
Délutánra általában
Átkozottul fájt a lábam.
Mer' azelőtt minden háznál
Személyesen kint termettem -
Mostanában moccanom se köll, hogy
Itt lakok az internetben.
Azóta a levelek
Nem hevernek kupacban,
Levél helyett üzenet,
Bélyeg helyett kukac van.
Lábam nem fáj, még ha fáj is,
Létezésem virtuális.
A nevem is más lett, rám a
Régi név már nem illett,
Nem hívnak már Gálnak, Pálnak,
Hanem hívnak Emilnek.
Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen, Magvető Kiadó, 2003.
2010. május 10.
A Madarak és Fák napja alkalmából kerestem két kevéssé ismert madaras gyerekverset. És ha már madaraknál tartunk, gondoltam, álljon itt egy felnőtt vers is, egy egészen másféle madárról.
Kőrössi P. József: Lépmadár (részlet)
kutyafűre
kutyafára
felszállok
az eperágra
eperág eperág
letörik
ha odaszállok
letörik ha rá se állok
fűre fára lépre szállok
zenekari székre várok
operára operálok
lépre megy
ha lépre száll
- lépmadár
Simkó Tibor: Kakukk
Ki kukk,
be kukk,
ki-be kukk,
ki-be kukkant
a kakukk –
szól a vén kakukkos óra,
föl, lusták, a kakukkszóra;
áll a bál,ni,
kinn a kertben,
táncot járni
volna kedvem,
bogár,
madár,
napsugár
csapong körbe,
száll a nyár,
karcsún ível
messze őszig,
kék lepkékkel
kergetőzik,
kergetőzik,
bújócskázik,
szivárványa
könnyben ázik;
ide kukk –
teli kút,
oda kukk –
csali lyuk,
Ibi,
kukk,
Baba,
kukk,
kakukkolj csak,
Habakuk!
Íme az ígért vers a felnőtteknek. A gyerekversek után olyan jólesik néha valami egész más léptékű gondolat, még akkor is, ha mázsás súlya van minden szónak.
Nemes Nagy Ágnes: Madár
Egy madár ül a vállamon,
ki együtt született velem.
Már oly nagy, már olyan nehéz,
hogy minden léptem gyötrelem.
Súly, súly, súly karmait.
Hallom, fülemnél ott rajtam, bénaság,
ellökném, rám akaszkodik,
mint egy tölgyfa a gyökerét,
vállamba vájja dobog
irtózatos madár-szíve.
Ha elröpülne egy napon,
most már eldőlnék nélküle.
2010. május 4.
Az anyák napján is tartó VI. Gyerekirodalmi Fesztiválon találkoztam Szabó T. Annával. Kaptam tőle ajándékba egy gyönyörűséges verseskötetet, amelyben egy egész ciklus a várandósság, szülés és kisbaba érkezése témaköréről szól. Minden édesanyának ajánlom ezt a könyvet - nem is olvastam még ennyire szívemből-lelkemből, szívemhez-lelkemhez szóló verseket az anyává válásról.
Szabó T. Anna: Hangok a várakozásban (részlet)
Ó, puha háta, combja, térde!
Ó ölelése édessége!
Függeszkedése! Ragaszkodása!
Csepp tenyerének símogatása!
Gyöngék hatalmas gyöngédsége!
Születni, szülni érdemes érte.
Éjente ágyához lopózom,
Leheletével takarózom –
Fekete pillás, lehunyt szemeknek
Suttogom egyre: nagyon szeretlek…
Szabó T. Anna: Elhagy, Magvető, Budapest, 2006.
2010. május 1.
Ma hozták nyilvánosságra a 20 szakmai szervezet közös munkája alapján összeállított "10 év 50 legjobb magyar gyerekkönyve" szakmai toplistát. Az első helyre a Friss tinta! című versantológia került, nem is ok nélkül! Mivel Dalma lányom a napokban volt hat éves, a Friss tintából válaszottam neki szülinapi verset.
Barak László: Időbolt
Tegnapelőtt titokban
Időboltot nyitottam.
Kapható volt minden nap:
A holnapután s a tegnap…
Hol van már a tavalyi hó?
Nem gondoltam, hogy a boltban
Olyan lesz a forgalom,
Hogy a percek,
Másodpercek
Nyitás után mind elkelnek.
Itt állok most idő nélkül,
Semmim, semmim sincsen –
Csak a születésnapom.
Mi lesz akkor énvelem,
Hogyha azt is eladom?!...
Friss tinta! Mai gyerekversek, Pagony – Csimota, Bp. 2005.
2010. április 23.
Megkezdődött a XVII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. A gyerekkönyvek között az egyik legizgalmasabb újdonság az Aranysityak című versantológia, amibe csupa ropogósan friss gyerekvers került. Kiss Judit Ágnes felnőtteknek szóló írásait régóta nagyon szeretem, de most végre a gyerekverseiből is kapunk egy kis ízelítőt.
Amióta a gyerekeimnek először felolvastam az alábbi verset, naponta többször elskandáljuk.
Kiss Judit Ágnes: Visszaszámoló
Egeret fogtam véletlen,
Meglovagoljuk négyesben
Nagypapi, nagymami, dédi meg én,
Így ügetünk a világ peremén.
Fut, fut a tej, fut a lábasban,
Futnak utána hármasban
Nagypapi, nagymami, dédi, de én
Csak heverészek a tej tetején.
Állunk lesben kettesben,
Nincsenek itt a közelben sem
Nagypapi, nagymami. Dédi és én
Nyúlra vadászunk a tó fenekén.
Felhőkön túl, nem látszik,
Tölgyfa karosszék hintázik.
Ott ül a dédi, csak ő egyedül,
Mennyei koncertet hegedül.
Aranysityak (Friss gyerekversek) Szerkesztette: Lackfi János, Csodaceruza, 2010.
2010. április 17.
Ígértemhez híven, íme még egy vers a színek kapcsán, a Lila Gorilláról!
Havasi Attila: A Lila Gorilla
Tény, ami tény, hogy állatban
A Lila Gorilla páratlan,
Megkapó látvány, ha vacsora táján
Hazafelé tart fáradtan.
Nem tud róla az állattan,
Mert ebben az ügyben járatlan.
Értékes emlék, hogy jómagam nemrég
Ebédre vendégül láthattam.
Efféle szerencsés véletlen
Egyszer adódik az életben!
Hozta két zöld-kék gorillakölkét,
Kicsi és mégkisebb méretben.
Elébük joghurtot tétettem,
Gondoltam, szeretik; tévedtem.
Joghurtot namármost (eprest és banánost)
Végül is helyettük én ettem.
De: tény, ami tény, hogy állatban
A Lila Gorilla páratlan,
Amint egy szép estén kölköstül, éheskén
Hazafelé tart fáradtan.
Havasi Attila: 1001 magányos rinocérosz (korhatáros gyerekversek), Szignatúra könyvek, Alexandra Kiadó, 2007.
2010. április 11.
Még ha éppen más közéleti esemény kapcsolódik is ehhez a naphoz, április 11. akkor is a Költészet napja, József Attila születésnapja. Sokat gondolkoztam, milyen verset válasszak ebből az alkalomból. Végül úgy döntöttem, olyannyira színes a magyar gyerekirodalom, hogy legjobb volna, ha a színek sokféleségéről szólnának a mai versek.
Kosztolányi Dezső: Mostan színes tintákról álmodom. 
Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikitó,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.
Kiszínezném vele az életem.
Ezernyi szín, ezernyi téma és hangulat. Hiszen pont abban rejlik a költészet egyik varázsa, hogy mindent egy picit másképp, más szemmel, más színben tud láttatni. Lássunk egy-két konkrét példát is. Itt van mondjuk a lila, ami egyik kedvenc gyerekkori Nemes Nagy Ágnes versemben is szerepel:
Nemes Nagy Ágnes: Lila fecske
Piros dróton ült a fecske,
piros dróton lila folt,
mert a fecske lila volt.
Ült a dróton egymagában,
ibolyaszín kiskabátban,
lila volt a háta, szárnya,
földre hullott lila árnya,
gyufa-vékony, lila lábon
álldogált a piros ágon,
lila volt a szeme csíkja
lila, mint a
lila tinta.
Április volt, jött az este,
meg sem mozdult az a fecske.
Április volt, április,
én hagytam ott végül is.
Lila csőr,
lila toll,
most is ott ül valahol.
És hogy egy abszolút kortársat is idézzünk a lila kapcsán - egyik mai magyar kedvencem, Havasi Attila is megénekelte a lila színt egy különleges állat, a Lila Gorilla kacsán. Most csak egy kis ízelítő következik ebből a nagyon vicces versből, de jövő héten az egész művet elolvashatja itt!
Havasi Attila: A Lila Gorilla /részlet/
Tény, ami tény, hogy állatban
a Lila Gorilla páratlan,
megkapó látvány, ha vacsora táján
hazafelé tart fáradtan.
2010. április 4.
Húsvéti ajándék: egy eddig még sehol sem közölt mese Pankáról és Csiribíről.
Boldog Húsvétot kívánok mindenkinek!
Kattintson ide!
2010. március 30.
Az iskolások nagy bánatára az idei Bolondok napja már a tavaszi szünetre esik. Így sajnos idén elmaradnak a fordított órák és a kötelező osztálybeli ugratások. "Vigasztalásként" következik egy nagyon vicces és vidám vers, iskolásoknak, nagy ovisoknak:
Romhányi József: Interjú a farkassal, aki állítólag megette Piroskát
Az Új Bárány riportere felkereste Ordast.
Interjút kér. Én leközlöm. Olvasd.
- Igaz volna ama vád,
hogy Ön orvul elfogyasztott egy egész nyers nagymamát?
- Egy nagymamát? Egy grammot se!
Ez az egész csak Grimm-mese!
- Hogy Piroskát Ön falta fel, talán csak az is hamis vád?
Nem hagyott meg belőle mást, csak egy fél pár harisnyát?
- Hogy én őt ruhástul? Mit ki nem eszeltek!
Én még az almát is hámozva eszem meg.
- Furcsa, hogy a kunyhóban, hol megevődtek mindketten,
mégis piros farkasnyálnyom díszeleg a parketten.
- Az úgy történt, hogy ők aznap meghívtak a viskóba.
Nagyon finom uzsonna volt, szamóca és piskóta,
s mivelhogy én evés közben állandóan vicsorgok,
a vérveres szamócalé a pofámból kicsorgott.
- Én úgy tudtam, hogy önnél szabály,
hogy csak friss húsárut zabál.
- Kacsa! Füvet rágok lomhán legelészve,
zsengét, hogy a gyenge gyomrom megeméssze.
- És meddig lesz Önnél a juhhús is tiltva?
- Eddig! De erről már nem írhatsz, te birka!
2010. március 19.
Sándor, József és Benedek nemcsak ameleget hozzák zsákban, de a néphagyomány szerint ekkorra várható a fecskék (és gólyák) hazatérte is.
Osvát Erzsébet: Három cimbora
Sándor, József, Benedek
hozza már a meleget.
Mindhármukon hátizsák
Jönnek hegyen-völgyön át.
Elöl Sándor billeg-ballag,
a nyomában József baktat.
Hátul szuszog Benedek.
Cipelik a meleget:
Sándor viszi a mezőre,
József viszi az erdőbe.
A megmaradt meleget
tóba szórja Benedek.
2010. március 16.
Most már nagyon várjuk a tavaszt!
Sarkadi Sándor: Tengelice
Hallod-e te
kencefice,
tarka tollú
tengelice!
Hegyek, völgyek
hólepettek,
mitől olyan
jó a kedved?
Jutott egy kis
gezemice,
attól szól a
recefice?
Nem felel a tengelice,
fújja, amit súg a szíve.
Márciust fúj februárban,
csőrében is napsugár van.
Jégcsap csurran, víz csilingel,
kikeleti szél kilincsel.
Eshet még hó, fagyhat is még,
de a tavasz megjön ismét!
2010. március 5.
Két nappal ezelőtt Dalmával egy napot bent töltöttünk a kórházban, ahol egy kisebb műtéten esett átt. Bepakoltuk a kórházi táskát, a pizsamánál és papucsnál sokkal fontosabb dolgoknak is helyet szorítottunk: mesekönyveknek, rajzfüzetnek, lovacskának, mackónak. Vagyis a fő kedvenc, a kis jegesmedve nem volt sehol. Már megint elutazott. Gyakran kimaradozik, néha napokra is elmegy. Dalma szerint valószínűleg az Északi-sarkra. Nekem viszont most London volt a gyanús. Főleg, hogy aztán a kórházból hazatérve a paplan alatt találtunk rá a kis világcsavargóra.
Tóth Krisztina: A londoni mackók
Kézenfoglak, fütyülök a gondomra,
elmegyünk a repülővel Londonba.
Hogyha futunk, elérjük a repülőt,
veszünk gyorsan kettő jegyet, leülőt.
Megnézzük, hogy hol laknak az angyalok,
hogy a felhők közelről milyen nagyok.
Londonban majd esni fog és megázunk,
hazaérve angol teát teázunk.
Bemegyünk az áruházba mackóért,
elsuttogjuk, amit csak egy mackó ért.
Velünk jön majd a sok maci mind Pestre,
egyik a jobb, másik a bal zsebembe,
harmadik a nagy táskából kukucskál,
A negyedik hol van? Te meg elbújtál?
Itt van, itt van, itt van ez a mackóka,
Kilátszik a paplan alól az orra!
2010. február 24.
Jégtörő Mátyás napja. A néphagyomány szerint, ha az eddigi hölgyek pl. Zsuzsanna nem olvaszották el a jeget, akkor majd megteszi Mátyás. Jég már nincs szinte semennyi, így Mátyástól is már inkább a tavasz érkezését kérjük számon...
Csanádi Imre: Tavasz-ébresztő
Ébredj, új tavasz,
jégtörő, sugaras,
gallyat gombosító,
rügyet rojtosító,
mindenféle madarakat
víg versre tanító.
Zelk Zoltán: Ki kelti fel a tavaszt?
-Hegytető, te hófehér,
mondjad, meddig tart a tél?
-Megmondhatom én azt néked:
míg a tavasz föl nem ébred...
-Szürke téli fellegek,
hol alszik a kikelet?
-Túl az Óperenciákon,
ibolyából vetett ágyon...
-Zúzmarás ág, mondd meg azt,
ki kelti fel a tavaszt?
-Három szellő keltegeti,
másik három öltözteti,
rózsafából a szekere,
margaréta a kereke,
ha elindul, olvad a hó,
szalad előle Télapó!
2010. február 19.
Az utóbbi hónapokban minden szabad percben Galléros Fecó naplóját írtam. (Majdnem kész!) Alig volt időm frissíteni a verseket. Így eshetett, hogy elmaradt a balázsolás, Bálint-nap, farsang, húshagyókedd, hamvazószerda. Zsuzsanna-napnak is épp csak az utolsó pillanatában ültem le a számítógéphez. Egyetlen dolog viszont dátumtól függetlenül aktuális mostanában: "olvad a kásás hó..."
Osvát Erzsébet: Megszökött a hó
Éjjel, míg aludtam,
megszökött a hó.
Ki szöktethette meg?
Talán Télapó?
Pityergett az eresz,
sírtak a tetők,
fényes, kerek tócsa
állt a ház előtt.
A nagy sírás-rívást
megunta Nap.
Nosza, le is küldött
száz napsugarat.
Száz kis napsugarat,
vígat, nevetőst.
Abba is hagyták a
sírást a tetők!
Tócsák könnye szárad,
kandikál a fű.
Oda a búbánat!
Ó, de nagyszerű!
2010. február 10.
Legutóbbi bejegyzésem ideje (február 2) Gyertyaszentelő Nagyboldogasszony napja is volt. A néphagyomány szerint ilyenkor jön elő a medve a barlangjából, hogy eldöntse, aludjon-e tovább, vagy véget érhet a téli álom. Ha ekkor süt a nap, a medve meglátja az árnyékát, megijed, és visszamegy a barlangba aludni, mert még sokáig tart a tél. Mivel február 2-án gyönyörű napos idő volt (azóta viszont dühöng a tél), valószínűleg minden mackó folytatja a téli álmát. Ha most körülnézünk a nagyvilágban, legjobb esetben is csak jegesmedvével találkozhatunk...
Nagy László: A jegesmedve
Bundás halász áll a jégen,
talpas, tenyeres.
Se hálója, se varsája,
mégis halra les.
Ladik nélkül megy a vízre,
hullámokra döl,
gumiruha nélkül bátran
víz alá merül.
Tátogató ezüsthalak
seregébe csap,
a víz csattan, nyelve csetten,
nyeli a halat.
Jégországban jég a háza,
jég az ablaka,
párát fújó fehér kályha
a mackó maga.
Karmos mancsát hasra téve
ott elszundikál,
s morgolódik, hogyha kívül
jajgat a sirály.
2010. február 2.
Ma van a vizes élőhelyek világnapja. Ebből az alkalomból Várnai Zsuzsa textilművésznek (aki a Cipelő cicákat készíti) gyerekrajzokból varrt textilkép-kiállítása nyílik a XI. kerületi Tesz-vesz Óvodában (Zólyomi út 20-22).
Zelk Zoltán: Gólya, gólya
Gólya, gólya, hosszúláb,
hol kezdődik a világ?
- A tó szélén ring a nád,
ott kezdődik a világ...
Gólya, gólya, hosszúláb,
hol ér véget a világ?
- Ha az a tó enni ád,
egy tóból áll a világ.
2010. január 31.
Több mint két hete frissítettem az Útravalót utoljára. Rengeteg dolog történt időközben - többek között Dalma lányom csúnyán eltörte a kezét, még össze is kellett drótozni. Most aztán itthon gyógyulgat, és amióta a keze már nem fáj, a többiek szemében igazi mázlistának tűnik.
Lackfi János: Mázlisták
Mázlija van a bolháknak,
nincsen torkuk, így nem fájhat.
Mázlista a gyilkos rája,
nem gyullad be mandulája.
Mázlista a krokodílus:
nem les rá a gyomorvírus.
Nagy mázlista még a fóka,
nem lyukad ki a szemfoga.
Mázlid van, lúd! Libaólba
nem köszönt be rubeóla.
Mázlista szőrmók a szkunksz,
messze kerüli a mumpsz.
Mázlistább, ki kicsit beteg:
nem fáj neki, s otthon lehet.
(Lackfi János: A részeg elefánt, Móra könyvkiadó, 2009. )
2010. január 13.
Kicsit összevissza az időjárás, meg aztán megint eltelt egy év - kicsit olyan érzésem van, mint Bori lányom egyik kedvenc versében:
Oravecz Imre: a szobában tavasz van
a szobában tavasz van
a folyosón nyár van
a konyhában ősz van
a kamrában tél van
levetem a szoknyám,
fölveszem a fürdőruhám,
és a szobából a folyosóra megyek,
levetem a fürdőruhám,
fölveszem a nadrágom,
és a folyosóról a konyhába megyek,
levetem a nadrágom, fölveszem a nagykabátom,
és a konyhából a kamrába megyek,
levetem a nagykabátom,
fölveszem a szoknyám,
és a kamrából a szobába megyek,
és egy évvel öregebb leszek
(Friss tinta, Pagony-Csimota, Budapest, 2005.)
2010. január 7.
A karácsonyfa alatt találta Dalma lányom Kiss Ottó új verseskönyvét, A nagypapa távcsövét. Ízelítő gyanánt következzen belőle a két kedvencem. Reméljük, idén is sok nagypapa megtanulja használni a számítógépet, amit az unokái már annyira ügyesen kezelnek!
Kiss Ottó: Nagypapa nem ért a számítógéphez
Nagypapa nem ért a számítógéphez,
csak a betűket nyomogatja rajta,
de játszani egyáltalán nem tud.
Hiába magyarázom neki,
hogy összesen három élete van,
mert szerinte egy is bőven elég.
A postás
Tegnap este nagypapa megtanult ímélezni,
ma reggel meg, amikor csengetett a postás,
nem akarta elhinni, hogy csak úgy ajtót nyitunk,
és meg se kérdezzük tőle a jelszót.
(Kiss Ottó: A nagypapa távcsöve; Móra Könyvkiadó, 2009.)
|